Primer prevenciós programszervezés a szoptatás támogatásáért – Várandós felkészítés, anyacsoport szervezése

Dr. Kun Judit Gabriella – Dr. Martinovichné Debulay Bianca

A szoptatás mint primer prevenció

A primer prevenció, vagy elsődleges megelőzés célja a betegségek fellépésének megakadályozása. Eszköztárába tartozik például az egészségre ártalmas hatások kiiktatása és az egészségtudatos élet­mód kialakítása, de egyes, kifejezetten orvosi tevékenységeket is ide sorolhatunk – ilyenek például a védőoltások.

A szoptatás a csecsemők táplálásának természetes, biológiai módja. Kutatási eredmények ezrei bizonyítják a szoptatásnak a gyermek és az anya testi-lelki egészségére gyakorolt jótékony hatását, ami a legtöbb esetben a szoptatás időtartamával arányos. Az anyatej speciális összetételénél fogva nemcsak az akut fertőző betegségektől védi a csecsemőt, hanem hosszútávon csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. A szoptatás jótékony hatással van az anya aktuális és hosszú távú egészségére is, és pozitívan befolyásolja mind az anya, mind a csecsemő lelki egészségét, jóllétét (Barclay, 2009; Duncan, 1993; Gutman, 2009; Ip, 2007; Klement, 2004; Montgomery, 2006; Pikwer, 2009; Quigley, 2007; Scariati, 1997; Schwarz, 2009; Strathearn, 2009; Stuebe, 2005; Vennemann, 2009). Ezért a szoptatás védelme, népszerűsítése és támogatása a legfontosabb népegészségügyi célok közé kell, hogy tartozzon.

Miért van szükség a szoptatás védelmére, népszerűsítésére és támogatására?

Az anyák és családok csecsemőtáplálással és -gondozással kapcsolatos döntéseit jelentős mértékben befolyásolja a szociokulturális környezet. Az elmúlt, valamivel több mint száz év társadalmi válto­zásai a szoptatást háttérbe szorították, és helyét sok helyen átvette a „cumisüveges kultúra”. Ebben szerepe van a nagycsaládok felbomlásának, a nők munkába állásának és társadalmi szerepük megváltozásának csakúgy, mint a tápszereket gyártó és forgalmazó cégek megjelenésének és marketing tevékenységének.

A társadalmi változások azonban nem jelentik azt, hogy a csecsemők, anyák és családok alapvető biológiai szükségletei is megváltoztak. A szoptatás továbbra is az a táplálási és gondozási mód, ami a legteljesebb testi és lelki egészség lehetőségét biztosítja a felnövekvő generáció számára. Éppen ezért a szoptatási arányok csökkenésének számottevő káros egészségi és társadalmi hatása van a nőkre, a gyermekekre, a közösségekre és a környezetre egyaránt, ami növeli az egészségügyi kiadá­sokat és fokozza az egyenlőtlenségeket az egészségi állapot terén (Eu Project, 2008). Ezért az egész társadalom elemi érdeke, hogy mindent megtegyen a szoptatási kultúra helyreállításáért.

Ez a feladat azonban nem is olyan könnyű, ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban felnőhet egy kislány úgy, hogy soha nem látott még szoptató nőt, és nagyon sokszor a saját gyermeke az első csecsemő, akit karjában tarthat.

A természeti népeknél még ma is, de nagyjából száz éve még hazánkban is természetes volt a nagy­családok együttélése. A kislány, kamasz lány látta, megtapasztalhatta, hogy édesanyja, nagynénje, unokanővére vagy sógornője hogyan ad életet gyermekének, hogyan táplálja és látja el őt, sőt a kisebbek gondozásában sokszor ő maga is részt vett. Ilyen módon felnőve, a fiatal anyák már első gyermekük születésekor pontosan tudták, hogy mik a csecsemő szükségletei, hogyan kell gondos­kodniuk róla. Ezen kívül körülvette őket az a tapasztalt asszonyi kör, akik biztos támaszt nyújtottak nekik. Segítettek a család és a háztartás ellátásában, gyakorlati tanácsokat adtak és erősítették az anya önbizalmát és kompetenciáját: ha már megfogant a babája, kihordta, megszülte, akkor képes és alkalmas lesz táplálni és ellátni is őt.

A mai édesanya legtöbbször magára marad újszülött csecsemőjével, az apa vagy a tágabb család legfeljebb az első néhány hétben tud besegíteni. A fizikai segítség hiánya mellett a legnagyobb nehézség a megfelelő minta és tapasztalat hiánya. A szülés utáni amúgy is labilis érzelmi állapotban az új anya tele van kérdésekkel és bizonytalanságokkal, és nincs körülötte az a tapasztalt asszonyi kör, ami támogatást és biztonságot nyújthatna. Ki van szolgáltatva az ismerősöktől, magazinokból, internetről, babagondozási könyvekből és a tápszercégek marketing anyagaiból származó informá­cióknak, amik gyakran tartalmaznak tévhiteket, helytelen információkat.

Ebben a környezetben a szoptatási kultúra visszaállítása csak úgy lehetséges, ha a törvényhozástól kezdve az egészségügyön és a helyi közösségeken át az egyénekig mindenki egységesen fellép a szoptatás védelme, népszerűsítése és támogatása érdekében (Eu Project, 2008).

Az egészségügyi dolgozók szerepe a szoptatás támogatásában

A kulturális és családi környezeten túl az anya csecsemőtáplálással kapcsolatos döntésére számos más tényező is hat. Az alábbi táblázat azokat tartalmazza, amik bizonyítottan hatással vannak a szoptatás megkezdésére és időtartamára (Yngve, 2001; Eu Project, 2008).

Demográfiai jellemzők	Háttér, társadalmi helyzet, iskolázottság, etnikum, családi állapot, foglalkoztatás, lakóhely (város-falu), a gyermek neme, az anya életkora
Pszichoszociális jellemzők	Azok a tényezők, amik közvetlen összefüggésben vannak az anya intra- és interperszonális folyamataival, önbizalom, szégyenlősség, egészséggel kapcsolatos meggyőződések stb. és az elsődleges csoportok, amik magukban foglalják a családot, a barátokat, társakat, akik a társadalmi identitást, támogatást és szerepmintát adják
Egészségügyi ellátás jellemzői és biológiai-egészségi tényezők	Szabályok, rendeletek, irányelvek és gyakorlat az egészségügyi ellátó-rendszeren belül, amelyek elősegíthetik a szoptatást pl. a várandós felkészítés, a szoptatás korai megkezdése, a dolgozók oktatása, rooming in; és a biológiai-egészségi tényezők, mint pl. az anya és a gyermek perinatális egészségi állapota
Közösségi jellemzők	Társadalmi hálózatok és normák vagy sztenderdek, amelyek formálisan vagy informálisan léteznek az egyének, csoportok és szervezetek között. Anyacsoportok léte. A perinatális ellátó-rendszer és az anyacsoportok közötti kapcsolatok léte.
Közösségi (közegészségügyi) irányelvek	Helyi és állami irányelvek és törvények, amelyek szabályozzák vagy támogatják a prenatális, perinatális és gyermek egészségügyi ellátást, a szoptatás beemelése az iskolai és az egészségügyi dolgozók tantervébe, anyavédelmi intézkedések (pl. szülési szabadság, gyermekgondozási juttatások), nyilvános szoptatás elfogadása és jogi támogatása, bababarát területek létrehozása és számuk növelése
Családbarát munkahelyek	Munkahely területén bölcsődék létrehozása, ahol az anyák megszoptathatják gyermeküket, megfelelő körülmények és lehetőség biztosítása a fejésre, hogy a munkába álló nő fenntartva a tejtermelést, folytatni tudja a szoptatást.

Hazánkban a várandós gondozás, a szülészeti és gyermek egészségügyi ellátás, valamint a nemzet­közi viszonylatban is egyedülálló védőnői hálózat minden nő és család számára elérhető, ami lehetőséget ad arra, hogy az egészségügyi dolgozók minden várandós és kisgyermekes édesanyával kapcsolatba kerüljenek. Ilyen módon az egészségügyi dolgozóknak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy a szoptatással kapcsolatos helyes információkat eljuttassák minden új édesanyához, illetve gyakorlati segítséget és támogatást nyújtsanak nekik. Ez egyben óriási felelősséget is ró rájuk, hiszen jelentős részben rajtuk múlik, hogy a fiatal anyáknak milyen ismereteik lesznek a csecsemőtáplálásról, és hogy nehézség esetén képesek lesznek-e áthidalni a felmerülő problémákat. A felmérések szerint az egészségügyi dolgozók sokkal hatékonyabbak a szoptatás támogatásában akkor, ha pozitív a hozzáállásuk és ha megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek a segítségnyújtáshoz (Clifford, 2008). Ezért rendkívül fontos, hogy minden, várandós és kisgyerme­kes édesanyával foglalkozó egészségügyi dolgozó naprakészen tartsa ismereteit a szoptatás támoga­tásának elméleti és gyakorlati kérdéseiben, valamint, hogy betartsa „Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexét” és a vonatkozó WHA (World Health Assembly) határozatokat (Eu Project, 2008).

Primer prevenciós programok a szoptatás támogatására

A csecsemők táplálásáról és gondozásáról szóló ismeretek átadását érdemes már az óvodáskorban elkezdeni, annál is inkább, mivel manapság kevés minta áll a gyermekek rendelkezésére a család­jukban vagy környezetükben. A témára – a gyermekek életkorának és érdeklődésének megfelelő szinten – az iskolás években újra és újra vissza lehet térni. Vannak olyan államok, ahol az óvodás­kortól érettségiig kidolgozott tanterv áll a pedagógusok rendelkezésére a szoptatás témakörében (1. internetes hivatkozás).

A szoptatást elősegítő programok közé tartoznak a várandós felkészítés, a szülés utáni tájékoztató alkalmak, a szoptatós baba-mama csoportok, a közösségi és iskolai ismeretterjesztő előadások, az önkéntes szoptatási segítők képzésére irányuló programok és tanfolyamok, valamint a figyelem­felhívó kampányok – mint például a Szoptatás Világhete és az ahhoz kapcsolódó programok.

Jelen írásunkban a várandós felkészítéssel és az anyacsoportokkal szeretnénk részletesen foglal­kozni.

Várandósok felkészítése a szoptatásra

A várandós anya lelkiállapotának jellemzői

A várandósság kilenc hónapja alatt jelentős változások mennek végbe az anya testében és lelkében, amelyek részint folyamatos átalakulásként, részint hirtelen változásokként jelentkeznek. A terhesség harmadai élettanilag is különböznek egymástól, de az anya szubjektíve is másként éli meg ezeket a szakaszokat – pl. a koraterhességi rosszullétek a harmadik hónap végére szűnnek meg, a középső harmadban érzi magát fizikailag legjobban az édesanya, míg a várandósság utolsó trimeszterében jelentkeznek a növekvő magzat okozta kényelmetlenségek.
Az anya lelkiállapota és a terhességéhez fűződő viszonya is lényegesen különbözik az egyes trimeszterekben. Az idő előrehaladtával más és más kérdések kerülnek az anya figyelmének középpontjába, miközben lelkileg is felkészül újszülöttje fogadására.

Az első trimeszterben a téma maga a várandósság, a befogadás. Még kérdés, hogy az anya örül-e az érkező gyermeknek, illetve mer-e örülni neki. A hormonhatások okozta fizikai és pszichés változá­sok igen hangsúlyosak lehetnek. Gyakori a várandósság elvesztésétől való félelem. Ebben az idő­szakban rendkívül fontos a félelmek meghallgatása, és hogy teret hagyjunk a negatív érzelmeknek is. Az első trimeszter végére rendszerint megérik az anyában a gyermek elfogadása.

Az első időszak félelmeinek elmúltával, a második trimeszterben az anya hangulata is javul. Figyel­me a magzat felé fordul, és míg korábban csak a közvetett tünetek utaltak a várandósság létére, a magzatmozgások érzékelésével közvetlen kapcsolatba kerül a babájával. Ebben az időszakban fon­tos az anya bizalma a saját testében, hogy a magzat jól van és növekszik, a ráhagyatkozás, hogy ami történik, az jól történik. A második harmadban lehet beszélgetni a jövőről, a születendő gyermekkel közös életről, akár a szoptatásról is, de a középpontban a szülés áll. A második szakasz addig tart, amíg az anya már életképesnek tudja a gyermekét (27-28. hét).

A harmadik trimeszter témája az elengedés, a szülés. Sok édesanya csak ebben az időszakban érke­zik el oda, hogy a szüléssel tudjon foglalkozni. Gyakori tapasztalat az is, hogy a várandós „csak a szülésig lát”, és kevéssé fogadja be azokat az információkat, amik a szülés utáni időszakra vonat­koznak (pl. a baba gondozásáról vagy táplálásáról) (Gyarmati, 2006; Varga, 2002).

Döntés a csecsemőtáplálásról

Egy olyan kultúrában, ahol a szoptatás már nem a norma, a mesterséges táplálás megfelelő, sőt akár egyenértékű alternatívának tűnhet a családok számára, ezért arról, hogy megszületése után milyen módon fogják táplálni csecsemőjüket, döntést kell hozniuk. A nemzetközi kutatási eredmények szerint az anyák többsége már a várandóssága előtt dönt a táplálásról. A többiek legnagyobb része a második trimeszter vége előtt elhatározásra jut, és csak kevesen vannak, akik még a harmadik trimeszterben is bizonytalanok vagy csak a szülés után jutnak dűlőre ebben a kérdésben. Az anyák 96-97%-a azután valóban a döntése szerint táplálja a csecsemőjét (Earle, 2002; Noble, 2003; Sarett, 1983).

A csecsemőtáplálás módjáról való döntést nagyon sok tényező befolyásolja, és nagyon sokszor nem is tudatos. Azok a tanulmányok, amelyek megpróbálták feltérképezni, hogy mely faktoroknak van a legnagyobb szerepe abban, hogy az anyák a szoptatást válasszák, azt találták, hogy a korábbi pozitív szoptatási tapasztalat, a magasabb iskolázottság és a várandósság előtt vagy korai szakaszá­ban meghozott döntés (a szoptatás mellett) volt a legjelentősebb (Ward, 2004). Mások azt találták, hogy ha az anya rokoni vagy baráti körében van olyan személy, akinek pozitív szoptatási tapasztala­ta van, akkor az anya sokkal gyakrabban választja a szoptatást, nagyobb lesz az önbizalma a szoptatási képességében, és sikeresebb is lesz, mint ha nincs ilyen ismerős a környezetében. Ezen felül a szoptatás menetének gyakorlati megtapasztalása a mindennapi életben sokkal nagyobb hatás­sal lehet, mint a szoptatás jótékony hatásairól való elméleti tudás, különösen az alacsonyabb társa­dalmi helyzetű anyák esetében (Hoddinott, 1999). Mindez azt jelzi, hogy a szoptatási arányokat leginkább a társadalmi-kulturális környezet megváltoztatásával lehet növelni, vagyis a szoptatást népszerűsítő programokat érdemes közösségi szinten megvalósítani (Ward, 2004).

A fejlett, ipari országokat jellemző siralmas szoptatási helyzethez képest Magyarország még mindig viszonylag jó helyzetben van. Hazánkban a csecsemők 97%-a négy hónapos korban még szopik, és a szoptatást megkezdők aránya ennél is nagyobb (Védőnői jelentés, 2010). Ez jelzi, hogy társadal­munkban a szoptatást az anyák még mindig fontosnak tartják, és kétségkívül nagy hatása van annak is, hogy a nyugati civilizáció többi országában élőkkel ellentétben nálunk az anyák nem kényszerül­nek arra, hogy hetekkel a szülés után visszamenjenek dolgozni. Sajnos a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás aránya és a teljes szoptatási időszak hossza már messze nem mutat ilyen ked­vező képet, ami arra utal, hogy hiányzik a szoptatás fenntartásához szükséges megfelelő információ és támogatás, illetve a nehézségek megoldásához szükséges gyakorlati segítségnyújtás.

Fontos szem előtt tartani, hogy ahhoz, hogy a családok magalapozott döntést tudjanak hozni csecse­mőjük táplálásával kapcsolatban, teljes körű, kereskedelmi érdekektől mentes tájékoztatást kell kapniuk, mert csak így tudják az ő helyzetükben legjobb megoldást választani.

Információátadás a szoptatásról várandósoknak

A várandósság második (és harmadik) trimesztere alkalmas időszak arra, hogy támogassuk az anyát a szoptatás melletti döntés meghozatalában, bővítsük a szoptatással kapcsolatos ismereteit, korrigál­juk a nem megfelelő információkat, eloszlassuk a tévhiteket, és a még határozatlan anyát bátorítsuk arra, hogy lehetőleg a szoptatást válassza. A gyermek apja, az anya édesanyja, illetve mindazok a személyek, akiknek a véleménye számít az anyának, jelentős befolyással vannak a csecsemőtáplá­lással kapcsolatos döntésekre, ezért az erről szóló beszélgetésekbe – akár személyes, akár csoportos megbeszélésről van szó – érdemes őket is bevonni (Riordan, 2010). Az apák számára szervezett szoptatástámogató programok önmagukban is hatékonyan növelik a szoptatást megkezdők és sikeresen folytatók arányát (Pisacane, 2005; Wolfberg, 2004).

A szoptatásról szóló információk átadása történhet a szülészeti intézmény vagy a területi védőnői szolgálat által szervezett szülésfelkészítő tanfolyamon, laktációs szaktanácsadó által kínált szopta­tásra felkészítő tanfolyamon, anyacsoportban és egyéni konzultáció alkalmával. A várandós ambu­lancia várótermében elhelyezett szórólapok vagy a szoptatásról szóló videó szintén hozzájárulhat­nak a várandós anyák ismereteinek bővítéséhez. Az írásos anyagok vagy filmek azonban nem helyettesítik a szóbeli információátadást, és minden anyának lehetőséget kell biztosítani négyszemközti megbeszélésre is, ahol felteheti a kérdéseit. Erre legalkalmasabbak azok a szü­lészorvossal vagy védőnővel történő találkozások, amikre a várandósgondozás alkalmával kerül sor.

Fontos, hogy a felkészítőn pozitív üzeneteket adjunk át a szoptatással kapcsolatban, és ne a kóros állapotok kerüljenek elő. Arról beszéljünk, ami a biológiai norma, amit érdemes tudni ahhoz, hogy ne alakuljanak ki nehézségek. Ezért ne a fájdalmas, sebes mellbimbót emlegessük, hanem azt, hogy mire kell figyelni a helyes mellre tapadásnál, szoptatási pozíciónál. Ugyanígy, ne rémisztgessük a leendő anyát azzal, hogy ha nem fej, akkor szinte biztos, hogy előbb-utóbb mellgyulladás alakul ki, amiből nem ritkán melltályog fejlődik ki, hanem magyarázzuk el a mell ürülésének menetét és azt, hogy milyen ritka alkalmakkor lehet mégis szükség a fejésre. A legtöbb szülésfelkészítőn a szopta­tással kapcsolatban csak az hangzik el, hogy milyen eszközöket kell beszerezni annak, aki szoptatni szeretné a gyermekét. A sikeres szoptatáshoz azonban szinte semmilyen eszközre nincs szükség, csak egy édesanyára, egy kisbabára, helyes információra és megfelelő támogatásra.

A felkészítés tematikájának tartalmaznia kell mindazokat az ismereteket, amik támogatják az anyát a szoptatás melletti elkötelezettségében, valamint segítik abban, hogy sikeresen megkezdhesse a szoptatást. Ezek:

• melyek a szoptatás jótékony hatásai az anya és a csecsemő egészségére nézve
• miért fontos a bőr-kontaktus az első órában
• mi a korán megkezdett szoptatás jelentősége
• miért fontos, hogy az anya és az újszülött együtt legyen elhelyezve
• szoptatási testhelyzet és a csecsemő helyes mellre tétele
• az éhség és a jóllakottság jelei
• a hatékony szopás jelei
• hogyan lehet biztosítani a megfelelő tejellátást
• honnan tudhatja az anya, hogy eleget szopik a csecsemője
• kizárólagos szoptatás fontossága az első 6 hónapban
• 6 hónapos kor felett a hozzátáplálás mellett folytatott szoptatás fontossága
• a mesterséges táplálás kockázatai
  
(Riordan, 2010; UNICEF-WHO, 2009)

A beszélgetések lehetőleg több alkalommal történjenek, ne legyenek hosszúak, és egyszerre csak kevés információt tartalmazzanak. Az egyszerre túl sok ismeretet az anyára zúdító előadások nem elég hatékonyak. Ugyanakkor fontos, hogy az anya feltehesse a kérdéseit, már csak azért is, mert a tapasztalatok szerint az anya addig nem nyílik meg a szakember által fontosnak tartott témákra, amíg az őt foglalkoztató aggodalmakra választ nem kap (Riordan, 2010). A legfontosabb tudnivaló­kat röviden összefoglaló írásos anyagok jól kiegészítik a szóbeli megbeszéléseket, és az anya később is előveheti azokat, ha elbizonytalanodik. Fontos, hogy a szórólapok nyelvezete az alacso­nyabb iskolázottságú anya számára is érthető legyen, és hasznos, ha képeket is tartalmaz. (Az anyák számára készült írásos tájékoztatók néhány mintája letölthető innen )

A csoportos felkészítőn is lehetőséget kell adni arra, hogy a résztvevők kérdezhessenek. Jobb, ha interaktív beszélgetés alakul ki minél több jelenlévő bevonásával, mintha csak egy előadás hangzik el. Ugyanakkor fontos, hogy a vezető szem előtt tartsa a fontossági sorrendet, és elsősorban azokat az ismereteket igyekezzen átadni, amik a szoptatás megalapozásához szükségesek, figyelembe véve a várandósok korlátozott befogadóképességét. A téma feldolgozásához számos segédeszközt fel lehet használni, pl. filmrészletet, képeket, rajzokat, demo babát a testhelyzetek bemutatására, vagy kis golyót (mogyorót, diót) az újszülött gyomorméretének illusztrálására stb. A csoportos felkészí­tőn nem szerepelhet a tápszer elkészítésének témája akkor sem, ha a résztvevők között van olyan várandós, aki mesterséges táplálásra készül (UNICEF-WHO, 2009).

A szoptatós baba-mama csoportban való felkészülés előnye, hogy a várandós élőben láthatja, hogyan viselkednek a különböző korú csecsemők és kisdedek, hogyan zajlik a mellre helyezés, a szoptatás, és első kézből kaphat információkat a szoptató édesanyák hétköznapjairól. A beszélgetés során ötleteket meríthet a gyakori problémák megelőzéséhez, de a nehézségek megoldásához is. Rendkívül fontos az is, hogy a helyi anyacsoportban befogadást és támogatást kap azoktól a környezetében élő anyáktól, akik hasonló élethelyzetben vannak. Ezért a várandós nőt, ha csak lehetséges, érdemes elirányítani egy anyacsoportba még akkor is, ha szülésfelkészítő tanfolyamon és egyéni konzultáción is részt vett.

A csoportos felkészítés nem menti fel az egészségügyi dolgozót annak a felelőssége alól, hogy min­den egyes anyával személyre szabott megbeszélést folytasson a csecsemőtáplálásról. Az egyéni konzultációnak magában kell foglalnia az emlő megtekintését, ami jó alkalom a szoptatásról való beszélgetés elindítására.

A szoptatás sikere érdekében nem hanyagolható el a szülés utáni folyamatos támogatás, még akkor sem, ha a szülészeti intézményben pozitív szoptatási tapasztalatokat szerzett az anya. Ez különösen igaz azokra a családokra, ahol az anya vagy a csecsemő speciális ellátást igényel (Riordan, 2010).

Az 1. sz. mellékletben található az az ellenőrző lista, amit az Egészségügyi Világszervezet javasol annak érdekében, hogy minden fontos téma szóba kerüljön a várandós nőkkel történő beszélgetések során. A táblázatos forma lehetőséget ad arra, hogy a megbeszélések megtörténtét könnyen nyomon követhessük. Az ajánlás szerint a felsorolt témákat a 32. hétig javasolt átbeszélni a kismamával.

A 2. sz. mellékletben a szoptatással kapcsolatos legfontosabb, alapvető információk rövid összefog­lalása olvasható.

Anyacsoportok szervezése

Az anyacsoportok jelentősége a szoptatás támogatásában

A korábban is említett gazdasági, társadalmi és kulturális változások, amelyek a nagycsaládok fel­bomlásához, a generációk elkülönüléséhez és a nukleáris családok kialakulásához vezetett, egyben a fiatal szülők, sokszor minden társas támasz nélküli, teljes magára hagyatottságát is jelenti a gyerme­kük születésével együtt járó új helyzetben. (Poszt)modern társadalmunkban eltűntek az életszaka­szok közötti átmenetekhez fűződő különböző rítusok és hagyományok, amelyek azelőtt meg­könnyítették az egyén számára az eligazodást, az új élethelyzet és új identitás megélését. Egy nő számára a legkritikusabb átmenet az anyává válás, amit a régi társadalmakban még megünnepeltek. Ma a csecsemő megszületését ünnepeljük, nem azt, hogy az anya gyermeket szült. Az ipari forrada­lom előtti társadalmakban az anyává válás a kényeztetés időszaka volt. A szülés után egy ideig az asszonytársak gondot viseltek az új anyáról, akinek a csecsemő gondozásán kívül más dolga nem volt. Az anyáról való anyai gondoskodás a szülés utáni támogatás része kellene, hogy legyen most is (Lawrence, 2005).

A támogatás és az egészséges csecsemő szükségleteiről, gondozásáról és szoptatásáról való beszél­getés iránti igény nem szűnt meg a nukleáris családokban sem. A korábbi nagycsaládok és közössé­gek támogató hálózatának hiányában az anyacsoportok váltak a szükséges társas támasz, ismeretek és minta forrásává.

Az egyik legismertebb, ma már kiterjedt, nemzetközi, szoptatást támogató szerve­zet a La Leche Liga, amelyet 1956-ban hét anya alapított Amerikában, akik az ak­kori igen alacsony szoptatási arányok mellett, elszántan szoptatni szerették vol­na gyermekeiket. Érzékelték a környeze­tükben a fiatal anyák tanácstalanságát, és elhatározták, hogy találkozókat szervez­nek, ahová meghívták várandós és kis­gyermekes ismerőseiket. A szoptatással kapcsolatos alapismereteket „A szoptatás női művészete” c. kiadványukban adták közre, amely kezdetben egy vékony fü­zetke volt, de az egymást követő kiadások során egyre vastagodott.

Az elmúlt 55 évben a világ számos országában alakultak LLL baba-mama csoportok, amiket a nemzetközi szervezet által akkreditált csoportvezetők vezetnek. Ahhoz, hogy a Liga egy tagjából csoportvezető váljon, nemcsak saját szoptatási tapasztalattal kell rendelkeznie, hanem naprakész tudással is a humán laktáció és szoptatás területén, és bizonyítania kell rátermettségét az anyákkal való kommunikáció terén is (Lawrence, 2005; LLLI, 2003).

Számos országban kialakultak a La Leche Ligához hasonló szervezetek. Az elmúlt évtizedekben, amióta ez a fajta támogató rendszer működik, még nem sikerült ennél jobbat kitalálni, aminek az lehet az oka, hogy az anyáknak leginkább támogató asszonytársakra van szükségük. Az önkéntes tanácsadók nem adnak orvosi tanácsot, de a legtöbb információ, amire az anyáknak szükségük van a sikeres szoptatáshoz, nem is orvosi jellegű. A szoptatási tanácsadók sok időt takarítanak meg az orvosoknak azzal, hogy az anyákkal átbeszélik a szoptatás nem orvosi vonatkozásait, ezért az egészségügyi szolgáltatók maguknak is jót tesznek, ha jó kapcsolatokat tartanak fenn a helyi anyacsoportokkal és tanácsadókkal.

A szoptatást támogató anyacsoportoknak jelentős pozitív hatásuk van a szoptatás megkezdésére és tartamára (Rousseau, 1982). Az elvégzett kutatások kimutatták, hogy az anyacsoportba járó anyák magabiztosabbak és hasznát látják a pontos, naprakész információknak csakúgy, mint a csoport­vezető és a csoport támogatásának. Más tanulmányok azt emelik ki, hogy a csoportba járó anyák megerősítést kapnak arról, hogy (annak ellenére, hogy gyakran szembe mennek az aktuális társadal­mi szokásokkal) az, ahogyan a csecsemőjüket gondozzák, normális, valamint azt, hogy az ismeretek és a tapasztalatok fontosak, de messze a csoport támogatása van a legnagyobb pozitív hatással a szoptatás sikerére (Lawrence, 2005).

Az anyacsoport szervezésének gyakorlati szempontjai

(Forrás: La Leche League International: Leader's Handbook – Fourth Revised Edition, 2003)

Ahhoz, hogy az anyacsoport a későbbiekben mindenki megelégedésére működjön, elindítása előtt érdemes végiggondolni néhány gyakorlati szempontot. Ilyenek a helyszín kiválasztása, a célcsoport, az időpont és a találkozók gyakoriságának meghatározása és az, hogy milyen módon lehet elérni a családokat.

A csoport helyszíne

A csoporttalálkozókat tarthatjuk egy család otthonában vagy nyilvános helyen. A családi otthon lehet a csoportvezető saját otthona, de a csoport egy tagja is vállalhatja a háziasszony szerepét. Utóbbi esetben a találkozók színhelyét időről időre más család otthonába szükséges áthelyezni, mert hosszú távon nagyon megterhelő a vendéglátó család számára, ha rendszeresen ott zajlanak az összejövetelek (ez a csoportvezető családjára is igaz). Ha ezt a megoldást választjuk, akkor fontos, hogy a csoport tagjai közül többen is legyenek, akik vállalják, hogy – például forgó rendszerben – befogadják a csoportot a találkozók idejére. A csoportfoglalkozások helyszínéül olyan lakás jöhet számításba, ami könnyen megközelíthető, a gyermekek számára biztonságos és ahol nem zavarja a találkozót a családtagok vagy más személyek ki- bejárkálása. Fontos, hogy mindig legyen tartalék­ban egy alternatív helyszín arra az esetre, ha a vendéglátó családban valami közbejön.

A családi otthonban tartott összejövetelek előnyei:

• barátságos, otthonos és bababarát környezet, ahol az édesanyák könnyebben bevonhatóak a beszélgetésbe
• a kisebb légtér általában lehetővé teszi, hogy a résztvevők jól hallják egymást
• a csoport tagjainak lehetősége nyílik a csoport segítésére azáltal, hogy felajánlják az otthonukat
• az, hogy az új anyák látják a csoport vezetőjét vagy anyatársaikat a saját otthonukban, segít elosz­latni a szuper-anyáról szóló mítoszokat
• kis településen jól működhet

A családi otthonban tartott összejövetelek hátrányai:

• csak kisebb csoport-létszámnál működik
• kevés megfelelő méretű lakás van
• nálunk nincs hagyománya, a magyar mentalitás zárkózottabb
• nem lehet egy családot terhelni a rendszeres összejövetelekkel, ezért több helyszínt kell találni
• nehézséget okoz, ha a vendéglátó család mégsem tudja fogadni a csoportot, és röviddel a találko­zó előtt értesíteni kell a résztvevőket egy új helyszínről
• nehezebben hirdethető, mert nincs állandó helyszíne

Anyacsoport összejöveteleinek tartására alkalmas nyilvános helyszín lehet például: közösségi ház, művelődési ház, Máltai játszótér, bölcsőde, egyházközségi ifjúsági terem, templomi közösségi terem, gyermekkönyvtár, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, kávézó. A helyszín kiválasztása­kor fontos szempont, hogy könnyen megközelíthető-e tömegközlekedéssel vagy autóval és van-e parkolási lehetőség; könnyen el lehet-e jutni babakocsival a teremig; megfelelő-e a padlóburkolat csecsemő és totyogó korúaknak; biztonságos-e a berendezés vagy azzá tehető-e pl. a törékeny hol­mik átmeneti elpakolásával; vannak-e kényelmes ülőalkalmatosságok várandós és szoptató anyák­nak; a terem akusztikája lehetővé teszi-e, hogy a résztvevők jól hallják egymást; megfelelő-e a hőmérséklet; tiszták-e a mellékhelyiségek.

A nyilvános helyen tartott összejövetelek előnyei:

• állandó helye van a csoportnak, nem kell folyamatosan új helyszíneket keresni
• könnyebb meghirdetni
• lehetőséget ad egy olyan központi hely kiválasztására, ami több résztvevő számára is könnyen elérhető
• az újonnan érkezők könnyebben jönnek egy ismert helyszínre, mint egy ismeretlen személy otthonába
• nagyobb létszám esetén is megfelelő méretű a helyiség
• állandó tárolóhelyet biztosít(hat) az összejöveteleken szükséges eszközöknek (játékok, babataka­rók, kölcsönözhető könyvek)
• közismert helyre meghirdetett találkozó hitelesebbnek, megbízhatóbbnak tűnhet

A nyilvános helyen tartott összejövetelek hátrányai:

• esetenként terembérletet kell fizetni
• kevésbé otthonos, barátságos vagy bababarát

Célcsoport

Az összejöveteleken minden nő, akit érdekel a szoptatás, szívesen látott vendég, legyen várandós vagy szoptató anya, vagy olyan valaki, aki szeretne többet megtudni a témáról (pl. nagymama). A szoptatott csecsemők és totyogók vagy a kisgyermekek, akiket az édesanyjuk nem szívesen hagyna otthon, természetesen szintén részt vehetnek az összejövetelen. Lényeges viszont azt szem előtt tartani, hogy az anyacsoport egy jellemzően női összejövetel. Vannak olyan édesanyák, akiket zavar egy férfi/apa jelenléte, amikor megszoptatják a gyermeküket, vagy bizonyos kérdéseket nem tesznek fel egy vegyes társaságban. Az is előfordulhat, hogy egy olyan anya, akinek a férje nem akar részt venni a találkozón, kirekesztve érzi magát egy csupa házaspárokból álló csoportban. Ezért legtöbbször érdemes külön „apás alkalmakat” meghirdetni és arra meghívni az egész családot. Természetesen nem tilos úgy vezetni a szoptatást támogató csoportot, hogy azt az apák számára is nyitottá tesszük. Ebben az esetben azonban jó, ha van egy olyan szoba, ahová az édesanyák elvonul­hatnak szoptatni, ha szeretnének, miközben a beszélgetést továbbra is hallják.

Ahogyan arról korábban is szó volt, rendkívül hasznos, ha egy anya már várandósan ellátogat egy csoportba. A tapasztalatok szerint annak, aki már várandósan találkozik szoptató anyákkal, keve­sebb problémája akad a saját gyermeke táplálásával kapcsolatban, mint annak az édesanyának, aki csak a szülés után kezd el foglalkozni a szoptatással.

Előfordul, hogy egy-egy nagymama is elkíséri a lányát vagy menyét a találkozóra, ami mindkette­jüknek sokat jelenthet, és a szoptatás sikerére is pozitív hatással lehet. A nagymama egyrészt megismerkedhet a saját szoptatási, gyermeknevelési gyakorlatától eltérő szemlélettel, másrészt ő is megoszthatja a tapasztalatait ennyi év távlatából. A közösség igényeitől függően speciális csoport-összejöveteleket is meghirdethetünk pl. ikres anyáknak/családoknak, totyogó korúak szüleinek, nagymamáknak, de ide tartozhatnak az apáknak vagy házaspároknak meghirdetett alkalmak is.

A találkozók időpontja és időtartama

Mind a napközben, mind az este tartott összejövetelnek vannak előnyei és hátrányai. A mérlegelés­kor érdemes figyelembe venni, hogy az adott közösségben a családok többségének mi felel meg leginkább, de ugyanilyen fontos szempont az is, hogy a csoportvezetőnek mik a preferenciái. Elő­fordulhat, hogy a választott helyszínen eleve behatároltak a lehetőségek. Tágíthatjuk a résztvevők körét, ha alkalmanként más időpontokra is szervezünk plusz találkozókat – pl. ha a csoport találko­zók rendszeresen délelőtt vannak, szervezhetünk apás összejövetelt egy esti időpontra.

A délelőtti időpont előnyei

• nem vesz el a család este együtt töltött idejéből
• az anyák és a gyerekek is ekkor a legfrissebbek, kipihentebbek, így könnyebben és aktívabban részt tudnak venni a találkozón
• a nagyobb gyermek(ek) óvodában (iskolában) van(nak), az anyának könnyebb csak a legkisebbre figyelni
• nappal könnyebb megtalálni a helyszínt, mint este a sötétben

A délutáni időpont előnyei
(az alvásidő miatt általában csak 16 óra után megfelelő)

• dolgozó anyák és várandósok, illetve apák is odaérhetnek
• óvoda után akár a nagyobb testvér is jöhet a találkozóra

Az esti időpont előnyei

• a dolgozó várandósok és anyák többnyire el tudnak jönni
• az apák is részt tudnak venni
• az idősebb gyermekek általában szívesebben maradnak otthon apával vagy más felnőtt társaságá­ban – a kevesebb gyerek kisebb zajszintet jelent, ami megkönnyíti, hogy jól hallják egymást a résztvevők

Az anyák és a gyermekek egy találkozón nagyjából 1 órán át tudnak figyelni a beszélgetésre. Azon­ban érdemes az összejövetelt 2 órásra tervezni. Így van lehetőség, hogy a beszélgetés előtt kicsit ráhangolódjanak az együttlétre, a végén pedig marad még idő kötetlen beszélgetésre, frissítő fogyasztására, illetve a vezetővel való személyes beszélgetésre.

Mikor fejezzük be a találkozót?

• Ha befejeztük a témát.
• Ha nagyon sok a totyogó, akkor érdemes rövidebbre fogni az összejövetelt. Inkább legyen rövi­debb az együtt töltött idő, de a résztvevők akarjanak visszajönni, mint hogy egy kaotikus találko­zó frusztráló képe maradjon bennük.
• Ha nagyon magas a zajszint.
• Ha az egymás mellett ülő anyák már inkább egymással folytatnak párbeszédet, ahelyett, hogy a közös beszélgetésbe kapcsolódnának be, ha túl sok a mozgás, vagy ha a testbeszédük arról árul­kodik, hogy elfáradtak, akkor ideje befejezni az összejövetelt vagy legalábbis a közös beszélge­tést. A találkozót befejezhetjük azzal is, hogy a résztvevőket arra invitáljuk, fáradjanak közelebb a frissítőkhöz vagy a szórólapokat, illetve kölcsönözhető könyveket tartalmazó asztalhoz.

A találkozók gyakorisága

Az új anyáknak nagy segítség, ha számíthatnak a rendszeres összejövetelekre. A találkozókat tart­hatjuk havonta, kéthetente vagy akár hetente is, attól függően, hogy mi a legmegfelelőbb az adott közösségben, de figyelembe kell venni azt is, hogy a csoport vezetője mennyit bír el. Ha a csoport­ban több vezető is van, akkor gyakoribb találkozásra is van lehetőség vagy akár arra is, hogy a különböző időpontokban különböző célcsoportok számára szervezzünk összejöveteleket (pl. totyo­gó korúak szüleinek vagy éppen új anyáknak). Ha a környéken több csoport is működik, akkor érdemes összehangolni a találkozók időpontját, hogy az anyák több csoport tevékenységébe is bekapcsolódhassanak. A tapasztalatok szerint rendkívül nagy igény van a gyakori találkozásra, és legtöbbször a csoportvezető teherbírása az, ami határt szab ennek. Ezért, ha több elérhető csoport is van a közösségben, bátorítani kell az anyákat, hogy nyugodtan látogassák a többit is.

A viszonylag ritkábban (havonta) találkozó csoport tevékenységét jól kiegészíti a tagok számára lét­rehozott levelezőlista vagy zárt internetes fórum, ahol a csoport tagjai a találkozók között is tarthat­ják egymással a kapcsolatot, megoszthatják egymással tapasztalataikat, feltehetik kérdéseiket, amik­re azonnal választ kapnak a csoport vezetőjétől és/vagy anyatársaiktól. Ez a legtöbb esetben nagy segítség, mert az elbizonytalanodott vagy kétségbeesett anya azonnal választ és támogatást kap, ami legtöbbször megelőzi, hogy olyan lépést tegyen, ami szoptatási nehézségekhez vezet. Bár a leve­lezőlista nem helyettesíti a személyes találkozást, korunkban, amikor az anyáknak általában magá­nyosan kell szembenézniük a felmerülő problémákkal, segít a távolságok leküzdésében, és helyes információkkal, valamint támogatással szolgálhat a csecsemőt és kisgyermeket nevelő családoknak (Gribble, 2001).

A „breastfeeding café” egy másfajta lehetőség a személyes találkozásra. Egy rendszeres, előre meg­hirdetett időpontban, képzett szoptatási tanácsadó várja az édesanyákat egy kávézóban vagy más nyilvános helyen, ahol kötetlen formában lehet a szoptatásról, csecsemőgondozásról beszélgetni. Nem annyira a csoport-összejövetel a cél, inkább személyes beszélgetések, tapasztalatok átadása.

Az előre meghirdetett anyacsoportok esetében helyettest kell biztosítani, ha a vezető valamilyen ok miatt nem tud elmenni. Ideális esetben ez egy másik csoportvezető vagy egy tapasztalt anya, aki képes a beszélgetést vezetni.

Csoporttalálkozó meghirdetése

• Szájhagyomány útján – Ez a leghatékonyabb. Azok az édesanyák, akik jó érzik magukat a csoporttalálkozókon, megerősödnek anyaságukban, új információkat hallanak, kérdéseikre választ kapnak, szívesen ajánlják ismerőseiknek, rokonaiknak, barátaiknak ezt a lehetőséget. Ők a leghitelesebb hírvivői az anyacsoportoknak. Nem ritka, hogy más kerületekből, akár más város­ból is eljön egy anya egy jól működő anyacsoportba.
• Internet: honlapok, portálok, közösségi oldalak – Az internet világában nem ritka, hogy ilyen úton találja meg egy érdeklődő anya a lakóhelyéhez legközelebbi csoportot. Fontos, hogy a csoporttalálkozók helye, időpontja mindig aktualizálva legyen az édesanyák által látogatott honlapokon.
• Plakátok és szórólapok – Ezek – a felelős személy engedélyével – kihelyezhetőek pl. gyermek­orvosi rendelőkben, védőnői tanácsadáson, a találkozó helyszínén és minden olyan helyen, ahol várható, hogy várandós és kisgyermekes édesanyák gyakran megfordulnak. Ha a csoportvezető jó kapcsolatot ápol a helyi védőnői szolgálattal, megkérheti a védőnőket, hogy a várandós gondozá­son vagy a családlátogatások alkalmával ajánlják fel a kismamáknak a csoporttalálkozó lehetősé­gét.
• Bababarát kórházak tájékoztató anyagai – A bababarát kórházakban a hazabocsátás előtti tájékoztatásba beletartozik az is, hogy a személyzet felhívja a frissen szült anya figyelmét a lakóhelyéhez közel működő anyacsoportokra. A kiosztott írásos tájékoztatóban szerepel az anyacsoportok elérhetősége is. Ha a találkozó helyszíne vagy időpontja változik, érdemes erről értesíteni azt a szülészeti intézményt, ahová az adott területen lakó anyák általában szülni mennek. Vagy érdemes eleve csak a csoport honlapjának címét megadni, ahol mindig az aktuális információk vannak fent.
• Helyi újság, helyi TV – Kisebb településen, vagy nagyobb város kerületeinek helyi újságjában is hírt lehet adni az anyacsoportról. Szintén jó hirdetési lehetőséget nyújtanak a helyi televíziók aktuális műsorai.
• E-mailen – Ha a csoporttalálkozón jelenléti ívet vezetünk, amin szerepel a résztvevők e-mail címe, akkor a későbbiek során e-mailben előre tudjuk jelezni számukra a soron következő találkozó időpontját, helyszínét és programját. Rendkívül fontos, hogy a résztvevők adatait diszkréten kezeljük, és az email címet csak akkor adjuk meg más személynek, ha az anya erre engedélyt ad.

Gyakorlati ötletek az összejövetelek vezetéséhez

A találkozók témája

A szoptatást támogató anyacsoportok célja, hogy a szoptatással kapcsolatos alapvető információkat megossza az anyákkal és családokkal. Ahhoz, hogy a résztvevők fel tudják dolgozni a hallottakat, arra van szükség, hogy az információk kis adagokban jussanak el hozzájuk, egy-egy alkalommal egy időszakra vagy néhány témára fókuszálva. A La Leche Ligában követett gyakorlat szerint a babavárástól az elválasztódásig terjedő időszak témáit négy alkalomra elosztják, majd pedig a témákat négy havonta ismétlik. Ilyen módon egy négy találkozóból álló sorozat jön létre, amely felöleli a szoptatós időszak legfontosabb kérdéseit. Így, ha egy édesanya a négy különböző témáról szóló találkozók mindegyikén részt vesz, képet alkothat az alapvető tudnivalókról, amik segítik őt a sikeres szoptatásban. Mivel az anyák nemcsak az információk miatt járnak a csoportba, hanem a társaság kedvéért is, gyakran előfordul, hogy akár éveken keresztül rendszeresen részt vesznek a találkozókon. A témák azonban nem válnak unalmassá ekkor sem, mert egyrészt az egyes alkalmakkor más és más részleten lehet a hangsúly, másrészt, a csoport változó összetétele miatt az éppen jelenlévők más és más tapasztalatokat, nézőpontokat hoznak a beszélgetésbe.

A La Leche Ligában használt tematika a 3. sz. mellékletben található.

A beszélgetés vezetésének formái

A tapasztalatok szerint az információk megosztása akkor a leghatékonyabb, ha a résztvevők nem előadást hallgatnak, hanem aktívan részt vehetnek a beszélgetésben. Egy évtizedekkel ezelőtt elvégzett tanulmány szerint az olvasottaknak 10%-a, a hallottaknak 20%-a, a látottaknak 30%-a marad meg az ember emlékezetében. Növelhető a hatékonyság, ha az ismereteket látja és hallja is az ember (50%), de ha maga is hozzászól, akkor már az elhangzottak 80%-ára képes visszaemlékez­ni.

A csoportfoglalkozásokból akkor profitálnak a legtöbbet a résztvevők, ha

• rugalmas – az éppen jelenlévőket legjobban érdeklő témákra fókuszál
• irányított – ez lehetővé teszi, hogy elhangozzanak a szoptatással kapcsolatos fontos információk
• beszélgetés formájában zajlik – lehetővé teszi, hogy a jelenlévők aktív résztvevői legyenek

Az eszmecsere folyhat kötetlen beszélgetés formájában, amikor egy nyitó kérdés elhangzása után a résztvevők szabadon válaszolhatnak a saját tapasztalataikból merítve, ötletet adhatnak válaszul valaki másnak a kérdésére vagy újabb kérdéseket tehetnek fel. A vezető moderátorként működik, úgy irányítva a beszélgetést (akár újabb kérdések feltevésével), hogy végül a téma összes főbb pont­ját érintsék. A vezető meg is szólíthat egy édesanyát – akiről tudja, hogy az adott témában van már tapasztalata – hogy meséljen saját élményéről. A helyes információkat a vezetőnek mindig meg kell erősítenie. Ha azonban olyan megállapítás vagy tanács hangzik el, ami nem állja meg a helyét, azt a vezetőnek udvariasan, nem bántó módon, de korrigálnia kell. Ez rendkívül fontos különösen azok miatt az édesanyák miatt, akik először járnak a csoportban, mert ez teszi lehetővé, hogy ők is a megfelelő ismereteket vihessék haza magukkal a szoptatással és csecsemőgondozással kapcsolat­ban.

A kötetlen beszélgetés előnye, hogy természetes beszélgetés alakul ki a résztvevők között, miközben senki sem érzi úgy, hogy muszáj megszólalnia. A csoportvezető rugalmasan irányíthatja a témát attól függően, hogy mennyire beszédesek az édesanyák.

A vezetőnek készülnie kell a témához kapcsolódó további kérdésekkel, hogy a beszélgetés fennaka­dás nélkül folyhasson. Jól kell ismernie az anyákat, hogy kire számíthat, hogy megfelelő informáci­ókat fog megosztani a többiekkel. Figyelnie kell a beszélgetés menetét, hogy ne csak a bőbeszédű résztvevők kapjanak szót, hanem azok a csendesebbek is, akik szívesen osztják meg a gondolataikat a többiekkel.

A beszélgetés egy másik formája a körkérdés lehet. Ebben az esetben a csoportvezető által feltett indító kérdésre minden résztvevő sorban válaszol. Itt is figyelni kell arra, hogy a témára vonatkozó megfelelő információ elhangozzék. Az eltérő véleményeket ügyesen, de nem bántóan korrigálni kell.

A körkérdés előnye, hogy ha a résztvevők száma nem haladja meg a 15-öt, akkor mindenki sorra kerülhet a találkozó során. Így minden tag bekapcsolódik és megoszthatja gondolatait a többiekkel, még a csendesebb anyák is szóhoz jutnak. Mivel mindenki mond valamit a saját tapasztalatairól, hétköznapjairól, lehetőség nyílik arra, hogy a csoport tagjai jobban megismerjék egymást. A beszél­getés menete kiszámítható.

A körkérdés hátránya lehet, hogy a hozzászólások nem annyira spontán jellegűek, és előfordulhat, hogy a résztvevők a saját gondolataik megfogalmazásával foglalkoznak, miközben kevésbé figyelik a többieket. Vannak, akiknek lenne helyénvaló hozzáfűznivalójuk az elhangzottakhoz több alkalom­mal is, de nem szólhatnak, amíg rájuk nem kerül a sor, míg néhányukat zavarhatja, hogy „kötelező” megszólalni. Nagyobb csoportlétszámnál nem biztos, hogy a kör végére érnek a találkozó befejezé­se előtt, miközben az ismétlődő hozzászólások unalmassá tehetik a beszélgetést.

Vizuális segédeszközök, feladatok, játékok

Az összejövetelt érdekesebbé, az elhangzottakat pedig emlékezetesebbé tehetjük néhány egyszerű segédeszköz vagy közös feladat bevetésével. Néhány példa:

• Érdekes feladat lehet megkérni az anyákat, hogy egy csomó, előre elkészített újságkivágásból válogassák ki: „Minek örülne a kisbabád?” (pl. cumi, cumisüveg, bimbóvédő, babaétel konzerv, nyers gyümölcs képe, szépen dekorált és berendezett babaszoba, kisbabát szeretettel körülvevő anya és apa képe, szoptatós fotel, tápszer, sterilizáló berendezés, babavíz stb.) Utána beszélgetést lehet kezdeni arról, hogy milyen kevés eszköz kell ahhoz, hogy a kisbaba jól érezze magát, természetes szükségletei kielégüljenek és anyatejen nőhessen fel.
• Írjuk fel egy nagy csomagolópapírra, vagy ha van, táblára függőlegesen a ”SZOPTATÁS” szó betűit, majd kérjük meg a résztvevőket, hogy minden betű mellé írjanak valamit, ami a szoptatás­hoz kötődik vagy ami a szoptatásban jó.
• A résztvevőkkel közösen gyűjtsük össze és írjuk fel egy nagy papírra vagy táblára, hogy „Ki és miért örül egy szoptatott babának?” (Pl. a munkáltató, mert egy anyatejes kisbaba mamája kevesebbszer van táppénzen, hiszen a szoptatott gyermekek ritkábban betegednek meg; apa, mert nem neki kell felkelnie éjjel tápszert készítenie; a testvér, mert az anya könnyebben kimozdul egy szoptatott kisbabával, hiszen bárhol mellre lehet tenni a kicsit stb.)
• A szilárd táplálékok bevezetéséről szóló téma kapcsán be lehet mutatni egy darab banánt és egy csecsemőknek készült banános desszert konzervet (friss alma – almás gyümölcspüré). Érdemes megbeszélni, hogy melyik miért jó, miért nem, mik az előnyei - hátrányai.
• „Mi nehezíti meg a szoptatást?” Gyűjtsük csokorba és írjuk fel egy nagy papírra vagy táblára, hogy melyek azok a tanácsok és tévhitek, amik nehézzé tehetik a szoptatást. (Pl. ragaszkodjunk a 3 vagy 4 óránkénti etetéshez, hogy mielőbb napirendhez szoktassuk az újszülöttet; időnként hagyjuk nyugodtan sírni, hogy erősödjön a tüdeje stb.)

Látogatók a csoportban

Van, hogy az anyákon kívül más érdeklődők is eljönnének a csoportba, például azért, hogy megnéz­zék, hogyan működik, vagy hogy csoportvezetési tapasztalatokat gyűjthessenek (egészségügyi dol­gozók vagy egyetemi hallgatók), de előfordulhat, hogy a helyi tévé vagy újság érdeklődését kelti fel a csoport, és egy riporter szeretné felkeresni.

Egészségügyi dolgozó, védőnő, egyetemi hallgató

A találkozó előtt kérjük meg, hogy ne szakemberként, hanem érdeklődő nőként vegyen részt az összejövetelen – akár már van, akár még nincs saját szoptatási tapasztalata. Biztosítsuk arról, hogy szívesen vesszük, ha személyes, pozitív tapasztalatait megosztja a résztvevőkkel, amennyiben ezt anyaként és nem szakemberként teszi. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy egy kialakuló szakmai vita összezavarhatja az anyákat, ezért bármi olyan hangzik el, amivel nem ért egyet, azt a találkozó után négyszemközt beszélje meg a csoportvezetővel, ne az anyák előtt.

Riporterek, újságírók

Bár az anyacsoport nyitott az érdeklődő családok számára, a találkozók mégsem a nagy nyilvános­ságnak szólnak. Egy anya számára, aki támogatásért és információért jön a csoportba, kellemetlen lehet, ha egy riporter, újságíró vagy tévés stáb tűnik fel, akik kérdéseket tesznek fel vagy filmeznek az összejövetelen. Ezért az anyák védelmében soha ne hívjunk riportert a rendszeres összejövetelre. Ez nem jelenti azt, hogy az ajtókat zárva kellene tartani a jó publicitás elől.

Ha egy újságíró vagy riporter szeretne többet megtudni a csoport működéséről, szervezzünk a szá­mára egy külön találkozót, ahová hívjunk meg néhány tapasztalt anyát, akik szívesen nyilatkoznak a médiának. Ha nem szeretnénk, hogy ez külön fáradsággal járjon az anyák számára, ez a rendkívüli összejövetel elkezdődhet a rendes csoportfoglalkozás előtt egy órával is, így mire a többiek megér­keznek, az újságíró vagy riporter már nincs is a helyszínen.

Termékbemutatók és programajánlók

A gyermek érkezése körüli időszak nagyon érzékeny szakasz minden család életében. A szülők sze­retnének mindent megadni a gyermeküknek, és ennek érdekében sokszor erejükön felüli kiadásokat is vállalnak. A marketing szakemberek nagyon jól tudják ezt, ezért igyekeznek minden olyan lehető­séget megragadni, ahol a kismamákat és kisgyermekes családokat elérik.

Az anyák információért és támogatásért jönnek a csoportba, igyekezzünk elkerülni, hogy a találko­zó marketing eszközzé váljon. Fontos szem előtt tartani, hogy ha a vezető beenged egy termék­bemutatót a csoportba, ezzel akaratlanul is azt a benyomást kelti, hogy ő maga jónak tartja és ajánlja a felkínált árut. Ilyen módon a vezetőnek is felelősséget kell vállalnia a bemutatott termékért. Ha a család később elégedetlen az árucikkel, akkor a negatív tapasztalatot a vezetőhöz és a csoporthoz köti.

A szoptatást támogató anyacsoportban semmilyen körülmények között nem kerülhet bemutatásra olyan termék, ami „Az anyatejet helyettesítő készítmények nemzetközi kódexének” hatálya alá esik, azaz aláássa a szoptatást. Ha a csoportban ilyen termékek bemutatására kerülne sor, az megkérdő­jelezné a csoport egész célját és létrejöttének értelmét.

A programokkal a termékekhez hasonló a helyzet: ha a csoportvezető ajánl egy programot, azért felelősséget kell vállalnia, mert a programot a résztvevők a csoporthoz és a vezetőhöz kötik. Ezért érdemes csak olyan programokat ajánlani, amiket a csoportvezető jól ismer, és lehetőleg olyat, ami a csoport céljához, tematikájához is közel áll (pl. hordozókendő tanfolyam). A program hirdetéséhez jól meg kell választani az időpontot – a foglalkozás elején túl sok időt vehet el, a végén pedig már sokan indulnának vagy elmentek.

Képek forrása: Pikist.com; Flickr.com; szerző saját felvétele

Irodalomjegyzék

1. Barclay AR, Russell RK, Wilson ML, Gilmour WH, Satsangi J, Wilson DC.: Systematic review: the role of breastfeeding in the development of pediatric inflammatory bowel disease. JPediatr. 2009 Sep;155(3):421-6.
2. Clifford J, McIntyre E.: Who supports breastfeeding? Breastfeed Rev. 2008 Jul;16(2):9-19.
3. Duncan B. et al.: Exclusive Breast-feeding for at least 4 months protects against otitis media. Pediatrics. 1993;91:867-872
4. Earle S.: Factors affecting the initiation of breastfeeding: implications for breastfeeding promotion. Health Promot Int. 2002 Sep;17(3):205-14.
5. EU Project on Promotion of Breastfeeding in Europe. Protection, promotion and support of breastfeeding in Europe: a blueprint for action (revised). European Commission, Directorate Public Health and Risk Assessment, Luxembourg, 2008.
6. Gribble KD.: Mother-to-mother support for women breastfeeding in unusual circumstances: a new method for an old model. Breastfeed Rev. 2001 Nov;9(3):13-9.
7. Gutman LM, Brown J, Akerman R: Nurturing parenting capability: the early years. Centre for Research on the Wider Benefits of Learning Research Report, March 2009
8. Gyarmati A.: Más állapotok – a várandósság és a módosult tudatállapotok párhuzamai, 2006.
9. Hoddinott P, Pill R.: Qualitative study of decisions about infant feeding among women in east end of London. BMJ. 1999 Jan 2;318(7175):30-4.
10. Ip S, Chung M, Raman G, Chew P, Magula N, DeVine D, Trikalinos T, Lau J.: Breastfeeding and maternal and infant health outcomes in developed countries. Evid Rep Technol Assess (Full Rep). 2007 Apr;(153):1-186.
11. Klement E, Cohen RV, Boxman J, Joseph A, Reif S.: Breastfeeding and risk of inflammatory bowel disease: a systematic review with meta-analysis. Am J Clin Nutr. 2004 Nov;80(5):1342-52.
12. La Leche League International: Leader's Handbook – Fourth Revised Edition, 2003
13. Lawrence RA, Lawrence RM: Breastfeeding support groups and community resources. In: Breastfeeding – A Guide for the Medical Profession. 6th edition, Mosby (2005) pp 797-808.
14. Montgomery SM, Ehlin A, Sacker A.: Breast feeding and resilience against psychosocial stress. Arch Dis Child. 2006 Dec;91(12):990-4.
15. Noble L, Hand I, Haynes D, McVeigh T, Kim M, Yoon JJ.: Factors influencing initiation of breast-feeding among urban women. Am J Perinatol. 2003 Nov;20(8):477-83.
16. Pikwer M, Bergström U, Nilsson JA, Jacobsson L, Berglund G, Turesson C.: Breast feeding, but not use of oral contraceptives, is associated with a reduced risk of rheumatoid arthritis. Ann Rheum Dis. 2009 Apr;68(4):526-30.
17. Pisacane A, Continisio GI, Aldinucci M, D'Amora S, Continisio P.: A controlled trial of the father's role in breastfeeding promotion. Pediatrics. 2005 Oct;116(4):e494-8.
18. Quigley MA, Kelly YJ, Sacker A.: Breastfeeding and hospitalization for diarrheal and respiratory infection in the United Kingdom Millennium Cohort Study. Pediatrics. 2007 Apr;119(4):e837-42.
19. Riordan J: Breatfeeding education. In: Riordan J, Wambach K: Breastfeeding and Human Lactation.4th edition, Jones& Bartlett (2010) pp 775-797.
20. Rousseau EH, Lescop JN, Fontaine S, Lambert J, Roy CC.: Influence of cultural and environmental factors on breast-feeding. Can Med Assoc J. 1982 Oct 15;127(8):701-4.
21. Sarett HP, Bain KR, O'Leary JC.: Decisions on breast-feeding or formula feeding and trends in infant-feeding practices. Am J Dis Child. 1983 Aug;137(8):719-25.
22. Scariati PD, Grummer-Strawn LM, Fein SB.: A longitudinal analysis of infant morbidity and the extent of breastfeeding in the United States. Pediatrics. 1997 Jun;99(6):E5.
23. Schwarz EB, Ray RM, Stuebe AM, Allison MA, Ness RB, Freiberg MS, Cauley JA.: Duration of lactation and risk factors for maternal cardiovascular disease. Obstet Gynecol. 2009 May;113(5):974-82.
24. Strathearn L, Mamun AA, Najman JM, O'Callaghan MJ.: Does breastfeeding protect against substantiated child abuse and neglect? A 15-year cohort study. Pediatrics. 2009 Feb;123(2):483-93.
25. Stuebe AM, Rich-Edwards JW, Willett WC, Manson JE, Michels KB.: Duration of lactation and incidence of type 2 diabetes. JAMA. 2005 Nov 23;294(20):2601-10.
26. UNICEF-WHO: Breastfeeding promotion and support in a baby-friendly hospital: A 20-hour course for maternity staff. In: Baby-friendly hospital initiative Revised Updated and Expanded for Integrated Care, 2009
27. Varga K, Suhai-Hodász G: A szülés és születés lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2002
28. Vennemann MM, Bajanowski T, Brinkmann B, Jorch G, Yücesan K, Sauerland C, Mitchell EA; GeSID Study Group.: Does Breastfeeding Reduce the Risk of Sudden Infant Death Syndrome? Pediatrics. 2009 Mar;123(3):e406-10.
29. Ward M, Sheridan A, Howell F, Hegarty I, O'Farrell A.: Infant feeding: factors affecting initiation, exclusivity and duration. Ir Med J. 2004 Jul-Aug;97(7):197-9.
30. Wolfberg AJ, Michels KB, Shields W, O'Campo P, Bronner Y, Bienstock J.: Dads as breastfeeding advocates: results from a randomized controlled trial of an educational intervention. Am J Obstet Gynecol. 2004 Sep;191(3):708-12.
31. Yngve A, Sjöström M.: Breastfeeding determinants and a suggested framework for action in Europe. Public Health Nutr. 2001 Apr;4(2B):729-39.

Internetes hivatkozások

1. A Breastfeeding Education Activity Package for Grades K-12 http://www.health.ny.gov/community/pregnancy/breastfeeding/main.htm (2012.01.01.)
2. Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Védőnői jelentés, 2010. www.oszmk.hu (2012.01.11.)