A szoptatás védelme nagyrészt attól függ, sikerül-e elhárítani minden akadályt – azaz sikerül-e megvalósítani a Nemzetközi kódexben foglaltakat és életbe léptetni az anyaságvédelmi törvényeket. A védelem feladata még az is, hogy megváltoztassa a nyilvános helyen történő szoptatás iránti ellenérzéseket, a részrehajló média-ábrázolásokat és az ingyenes tápszerosztogatást a hátrányos helyzetűeknek.
Támogatásra a szoptató és a szoptatástól elzárkózó anyáknak egyaránt szükségük van. Ha egy édesanya megkapta a teljes, pontos és optimális tájékoztatást a csecsemőtáplálásról, és ennek ellenére a mesterséges táplálás mellett dönt, akkor ezt a döntést tiszteletben kell tartani, és meg kell adni neki minden szükséges segítséget ahhoz, hogy gyermekét sikeresen táplálhassa. A családoknak is meg kell kapniuk a szakértői tájékoztatást arról, mikor, hogyan, és milyen kiegészítő táplálék adható, hiszen ezzel is biztosítjuk, hogy átgondoltabb táplálásban legyen része a csecsemőnek vagy kisgyermeknek m 20.
Az elősegítés sikere attól függ, hogyan valósulnak meg azok az országos irányelvek és javaslatok, amelyek egyrészt a Csecsemő- és kisgyermektáplálási globális stratégián alapulnak (ezt a 2002-es 55. Világyegészségügyi Tanácsülésen az összes EU-tagállam elfogadta), másrészt a WHO/EURO Étel- és táplálkozástudományi irányelvek cselekvéstervezetén. A szoptatás ügyét még a hatékony OKI-val is komolyan tudjuk segíteni.
Még azokban az országokban is, ahol a szülés utáni szoptatási arány magasnak mondható, az első hat hónapon belül drasztikusan visszaesik a szoptatás aránya, ezen belül is főleg a kizárólagos szoptatásé. A kizárólagos szoptatás mutatói jellemzően két időszakban esnek vissza: először miután az édesanya hazatér a kórházból, másodszor a gyermek négy hónapos kora körül – az utóbbi valószínűleg azzal függ össze, hogy az édesanya ekkortájt tér vissza a munkába, vagy azzal, hogy a közhit szerint ekkor már érdemes megkezdeni a kiegészítő táplálást. Az EU-n belül csak nagyon kevés nő szoptat még a gyermek egy éves kora után is. A helyzet javításához tehát valóban hatékony támogatásra van szükség. Ez pedig elhivatottságot követel, hiszen csak így lehet komolyan mozgósítani a társadalmat, és minden szinten visszatérni a szoptatási kultúrához. Egyéni szinten ez azt jelenti, hogy minden nő számára legyenek adottak a szoptatásbarát szolgáltatások – a védőnői segítségnyújtást és a folyamatos ellátást is beleértve. Azok a nők, akik szándékuk ellenére idő előtt abbahagyják a szoptatást, kapjanak segítséget ahhoz, hogy átgondolhassák, miért történt így. Ha feldolgozzák az élményt, könnyebben elfogadják majd, hogy a tervezettnél rövidebb ideig szoptattak, csökken majd a veszteség- és kudarcérzésük, és sikeresebben szoptatják majd a következő gyermeküket.