Bevezető

A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése igen fontos a közegészségügy számára, hiszen:

• A szoptatás a csecsemő- és kisgyermektáplálás természetes módja. Ha az anya kizárólagosan szoptatja gyermekét az élet első hat hónapjában, ezzel biztosítja a gyermek optimális növekedését, fejlődését és egészségét. Az ezt követő szoptatás – a megfelelő kiegészítő élelmiszerek mellett – továbbra is igen értékes a csecsemő vagy kisgyermek élelmezése, fejlődése és egészsége szempontjából.
• A szoptatás azonban nem kap elég támogatást és segítséget. Sok egészségügyi és szociális intézmény olyan szolgáltatást nyújt, amely inkább akadálya a szoptatás megkezdésének és folytatásának. Ennek eredményeképpen Európa számos gyermeke nem tudja ilyen ideálisan kezdeni életét.
• Az alacsony szoptatási aránynak és a korai elválasztásnak számos fontos egészségügyi és társadalmi vonatkozása van: hátrányosan hat a nőkre, a gyerekekre, a közösségre és a környezetre, többletköltséget ró az adott ország egészségügyi ellátó rendszerére, és egyenlőtlen egészségügyi esélyeket teremt.¹

Képzeljük el, hogy felfedeznek egy új vakcinát, amely évente egymillió vagy még több gyermek életét mentheti meg, ráadásul olcsó, biztonságos, szájon át adható, és nem igényel sem orvost, sem gyógyszertárat. Rögtön a közegészségügy első számú feladatává válna ezt a vakcinát mindenkihez eljuttatni.
Pedig ilyen vakcina létezik: az anyatej. Ám most maga a szoptatás igényel orvoslást. Vagyis szakszerű segítség kell ahhoz, hogy az anyák önbizalmat nyerjenek, tudják, mi a teendő, és védve legyenek a káros gyakorlatoktól. Ha ez károsodott az idők folyamán vagy kiveszett a kultúrából, akkor az egészségügyi szolgáltatásnak kell a rendszert orvosolnia.²

A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése egyértelműen az emberi jogok területére tartozik. A Gyermekjogi Egyezmény (Convention on the Rights of the Child, CRC),³ amelyet az ENSZ közgyűlése 1989-ben fogadott el, és eddig az USA és Szomália kivételével az összes ország ratifikálta, a 24. cikkelyben kimondja: „A résztvevő államok elismerik a gyermek jogát ahhoz, hogy az elérhető legmagasabb egészségi szintet élvezze. … A résztvevő államok arra törekszenek, hogy ez a jog teljes egészében érvénybe lépjen, és megteszik a szükséges intézkedéseket különösen annak érdekében, …hogy a társadalom minden rétege, különösen a szülők és a gyermekek részére biztosítva legyen a tájékoztatás, az ismeretszerzés lehetősége és a segítség az ismeretek felhasználásában az egészségügy alapvető területein. Ezek a területek a következők: gyermekegészségügy és -táplálkozástan, a szoptatás előnyei, a testi és a környezeti higiénia, valamint a balesetmegelőzés.”

A WHO tagállamai 2002 májusában az 55. Egészségügyi Világtanács (World Health Assembly, WHA) alkalmával egyhangúan elfogadták a Csecsemő- és kisgyermektáplálási globális stratégiát,⁴ megteremtve ezzel az alapot minden közegészségügyi kezdeményezésnek, amely védeni, támogatni és elősegíteni kívánja a szoptatást. A Globális stratégia alapja Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének Nemzetközi kódexe⁵ és az azt követő WHA-határozatok^c, valamint az Innocenti kiáltvány a szoptatás védelme, támogatása és elősegítése érdekében⁶ és a WHO/UNICEF bababarát kórházak-kezdeményezése.⁷ Összhangban áll a FAO/WHO által kibocsátott nyilatkozattal is: Világméretű nyilatkozat és cselekvéstervezet az egészséges táplálkozás érdekében.⁸ A Globális stratégia hangsúlyozza a hátrányos helyzetű gyerekek különleges szükségleteit,^{d 9} és megadja az irányelveket a nem elsietett és megfelelő kiegészítő tápláláshoz is. A WHO Európai Hivatala által kiadott Dietetikai Irányelvek – I. Cselekvéstervezet 2000-2005-re¹⁰ szintén kiemelt helyen foglalkozik a szoptatás kérdésével.

A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése állandóan visszatérő témája a különböző fontos európai uniós dokumentumoknak. Az EURODIET projekt javaslata szerint ellenőrizni kellene a már folyamatban lévő tevékenységeket, és sürgős lenne egy szoptatással kapcsolatos EU cselekvéstervezet kidolgozása és bevezetése is.¹¹ Az EURODIET javaslatát az ún. „francia kezdeményezés” követte, amely szintén a szoptatás védelmére és elősegítésére szorgalmaz konkrét lépéseket.¹² A „francia kezdeményezés” végül a 2000 decemberi táplálkozás- és egészségügyi EU-tanácsi határozathoz vezetett, amelyben a szoptatás ügye hivatalosan is elsőbbségi státuszt kapott.¹³

Ez az Indítvány – társult dokumentumaival együtt –^14,15 mindezen projektek, javaslatok, határozatok és cselekvéstervezetek logikus meghosszabbítása: irányelveket is tartalmaz, és gyakorlati eszközöket is kíván nyújtani a fenti kezdeményezések minél gyümölcsözőbb megvalósításához.

Miért van szükség erre az Indítványra?

A létező adatok értelmezési nehézségei ellenére is nyilvánvaló, hogy az EU országaiban a szoptatási arány és gyakorlat messze a bizonyítottan legjobb javaslatok alatt marad.¹⁶ A Csecsemő- és kisgyermektáplálási globális stratégia kimondja: „A globális közegészségügyi javaslat a következő: a csecsemőket életük első hat hónapjában célszerű kizárólagosan szoptatni, hogy biztosítsuk optimális növekedésüket, fejlődésüket és egészségi állapotukat. Az ezt követő időszakban – a csecsemő kiszélesedő tápanyagszükségletét kielégítendő – kerüljön bevezetésre a megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálás, míg a szoptatás ideális esetben két éves korig, sőt azon túl is folytatódhat.” A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szoptatás védelme, támogatása és elősegítése csak jól szervezett összefogással valósulhat meg. Az EU országai az egészségügy egyéb területein és más szociális szektorokban már szervezetten működnek együtt. A szoptatással kapcsolatos teendőket azonban még nem sikerült összehangolni Európában. Még nincs mindenütt országos irányelv vagy tervezet, de ha van is, akkor sem biztos, hogy annak alapján folyik a gyakorlat, sőt esetleg maga az irányelv sem az általánosan elfogadott, bizonyítottan legjobb javaslatokra épül.

Mi ez az Indítvány?

Az Indítvány modellezi mindazokat az intézkedéseket, amelyeket egy országos vagy regionális tervezetnek tartalmaznia és szorgalmaznia kellene a szoptatás hatékony védelme, támogatása és elősegítése érdekében. A cselekvéstervezet minden egyes szakaszát erősen alá kell támasztanunk, nézzük akár az irányelvek, a tervezés, a menedzsment és a finanszírozás területét, az oktatás, a kommunikáció és az információ területét, az alap- és továbbképzést vagy az ellenőrzést és értékelést. Az Indítvány konkrét beavatkozásokat, sőt beavatkozás-csomagokat tartalmaz, ráadásul legtöbbjük hatékonyságáról mostanra már tapasztalataink is vannak. Mellettük javaslunk olyan beavatkozásokat is, amelyek egyelőre ugyan nem bizonyítottak, de a közegészségügyi szakemberek szerint elengedhetetlenek a cselekvéstervezet hatékony megvalósításához.

Az Indítványt olyan modellnek szánjuk, amelyet a konkrét körülményekhez lehet igazítani. Európa egyes országaiban/régióiban már létezik több olyan jól összehangolt rendszer és gyakorlat, amely egyáltalán nem, vagy csak alig igényel további változtatást. Más országokban azonban rosszul szervezett a gyakorlat, és előfordulhat, hogy nem kidolgozott irányelvre, sőt még csak nem is konkrét tapasztalatokra épül. Értelemszerű, hogy az Indítvány javaslatait legfőképpen ezekben az országokban/régiókban kellene megvalósítani. Az Indítványt megelőző kutatás azt mutatja, hogy a legtöbb európai ország/régió valahol a fenti két végpont között helyezkedik el. A legcélszerűbb tehát, ha a felelős szervezetek maguk döntik el, az Indítvány mely javaslatait igyekszenek életbe léptetni, hogy pótolják az adott ország/régió elvi vagy gyakorlati hiányosságait.

Az Indítvány nem javasol egész Európára kiterjedő intézkedéseket. Ehhez előzetesen egységesíteni kellene a legkülönbözőbb felépítményeket és finanszírozási rendszereket, ami elképzelhetetlen. Az Indítványra épülő működési stratégiák vagy cselekvéstervezetek tehát csakis országos vagy regionális szinten válhatnak hatékonnyá a már meglévő költségvetési és szervezeti rendszerek, emberi és intézményi erőforrások figyelembevételével.

Hogyan készült az Indítvány?

Az Indítványt szoptatási szakemberek állították össze az EU és az EU-val kapcsolatban lévő államok képviseletében. A egyes országok felkért recenzensei között jelen voltak az egészségügy és a hozzá kapcsolódó területek legnevesebb szakmabelijei és a különböző érdekcsoportok, köztük az anyák képviselői is. Az Indítvány kidolgozása előtt a szerzők elemezték a helyzetet (a jelenlegi szoptatási arányokat és gyakorlatokat) az összes résztvevő országban. Ezek után alaposan megvizsgálták, milyen intézkedések történnek a szoptatás érdekében, és áttekintették az ezeket alátámasztó konkrét kutatási eredményeket is – ily módon könnyű volt megállapítani, hol marad el a gyakorlat az ideális állapottól. Az Indítvány vázlatát ezután további átgondolás és bírálat céljából eljuttatták az érdekcsoportok olyan szélesebb köréhez, akiknek országaikban szavuk és tapasztalatuk van ezen a téren.

Kiknek szól az Indítvány?

Az Indítvány célja, hogy tájékoztassa a legfontosabb közegészségügyi vezetőket, valamint a nők helyzetében, a gyermekjólétben és az oktatásban érintett kormányszerveket a szoptatással kapcsolatos teendőkről. Az összes EU-tagállam és a projektben résztvevő ország felelős hivatalához eljut ez az Indítvány. A szerzők azt is szeretnék elérni, hogy együttműködés jöjjön létre a hivatalos és a nem-hivatalos szféra (pl. civil szervezetek) valamennyi tagja között, aki csak fontos lehet a szoptatás védelme, támogatása és elősegítése szempontjából. Létrehozták az Indítvány rövidített változatát is, amely a nagyközönség és a média tájékoztatására szolgál.

Hogy lehet használni az Indítványt?

Az országos és regionális közegészségügyi, szociális és oktatásügyi hatóságoknak módjuk van rá, hogy a szoptatással kapcsolatos országos és regionális irányelvek és kezdeményezések, sőt működéstervezetek kidolgozásakor vagy átdolgozásakor felhasználják az Indítvány vonatkozó részeit. Az Indítványon alapuló országos vagy regionális cselekvéstervezetek megvalósítása és értékelése az érintett résztvevő hatóságok felelőssége – egészen a körzeti vagy intézményi szintekig. Ennek a folyamatnak lényegi része, hogy az érintett testületek elkötelezetté váljanak, és a közös ügy érdekében dolgozzanak együtt a javasolt lépések megvalósításán. Ezek a testületek a kórházi és körzeti egészségügyi hatóságok, az országos és regionális kormányszervek, az érintett szakmai szervezetek, a civil szervezetek, az iskolák, az egyetemek, a munkaadói és munkavállalói testületek és még sok egyéb szervezet. A várható eredmények és a belőlük fakadó intézkedések szintén benne foglaltatnak az Indítványban. A haladás- és folyamatszakaszolási pontokat célszerű ezekre alapozni az országos és regionális működéstervezetek kidolgozásakor.

Milyen eredmények várhatók az Indítványtól?

Remélhető, hogy a javasolt intézkedések meghozatalával Európa-szerte javulni fognak a szoptatási gyakorlatok és mutatók (szülés utáni szoptatás, kizárólagos szoptatás, hosszan tartó szoptatás), egyre több olyan anya lesz, akinek a szoptatás erőt, elégedettséget és magabiztosságot ad, és egyre több olyan egészségügyi dolgozó, aki ért ehhez a szakterülethez, és örömet talál a munkájában. Ezek az eredmények azonban csak akkor érhetőek el, ha országos és regionális szoptatási cselekvéstervezetek egész sora lép életbe, méghozzá olyanok, amelyeket megfelelő kutatás támaszt alá, és rendszeres ellenőrzés és utólagos korrekció kísér.

Az Indítvány kimondja azt is, hogy ha egy édesanya megkapta a teljes, pontos és optimális tájékoztatást a csecsemőtáplálásról, és ennek ellenére a mesterséges táplálás mellett dönt, akkor ezt a döntést tiszteletben kell tartani, meg kell adni neki minden szükséges segítséget, és szakértői tájékoztatást kell nyújtani arról, milyen kiegészítő tápszereket, mikor és hogyan adjon gyermekének. Tartsuk szem előtt, hogy az anya-gyerek kötődés és a gyereknevelés sokkal többet jelent, mint maga a táplálás – ezért az anyáknak adott segítség is tekintsen túl a csecsemőtáplálás mikéntjén, és inkább az optimális anya-gyerek kapcsolatot tűzze célul.