Babás hétköznapok

A gyermekágy alatt visszanyerted az erődet, az első hetek kezdeti bizonytalanságain sikeresen túljutottatok. A babád gyönyörűen szopizik és fejlődik. Remekül ráhangolódtál a jelzéseire: akár a szunyókálásból megébredve, akár a nézelődésben elfáradva kezd tátogni, cuppogni, nyelvet öltögetni, te máris tudod, hogy szopizni szeretne. kényelmesen elhelyezkedsz kedvenc zugotokban, és mellre teszed a kicsit. De vajon mi történik, ha épp a parkban sétálsz, ügyet intézel vagy egy kávézóban üldögélsz? Esetleg veled van a kolléganőd vagy az anyósod is? Vagy éppen főiskolás fiúk söröznek a szemközti padon?


Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.

Ha te is elbizonytalanodtál a sok ellentétes tanácstól, és nem tudod eldönteni, hogy végül is mikor jársz el helyesen, vedd fontolóra pro és kontra érveinket, amelyek segítenek megtalálni a számotokra legideálisabb megoldást.

Normális esetben egyetlen emlősnek sincs szüksége fejésre ahhoz, hogy szoptatni tudja a kicsinyét. Az ember esetében sem feltétele a sikeres szoptatásnak az, hogy az anya szorgalmasan fejjen, és ezzel akadályozza meg teje elapadását. A tej termelődésének ugyanis a legalapvetőbb feltétele a szoptatás, mégpedig a gyermek igényei szerinti szoptatás. Ez azt jelenti, hogy sem gyakoriságban, sem időtartamban nem korlátozzuk a mellen töltött időt.

Ha 25-30 évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, és arra vagy kíváncsi, hogyan is célszerű fektetni a kisbabát, ha leteszed, az esetek többségében azt a választ kaptad volna, hogy természetesen HASRA! Arra hivatkoztak volna, hogy így nyugodtabban, mélyebben alszik, amíg ébren van, sokat erősödik, mert többször kinyomja magát, emelgeti a fejét és csípőízülete is optimális terpesztartásban van, és minden bizonnyal azt is hozzátették volna, hogy így kifolyik a szájából a tej, ha bukik vagy hány, nem fog megfulladni. A mai nagyszülők generációja még minden tanácsadó könyvben a hasonfekvés előnyeiről olvashatott.

Te elkapcsolod a televíziót, ha egy fedetlen női keblet látsz meg a képernyőn? Nem? Miért nem? És felháborodsz, ha egy anyuka közvetlenül melletted szoptatja meg éhes kisbabáját? Igen? Miért?

Már az ókori Egyiptomban is használtak cumit a nők, és még a múlt században is szokás volt cumiként használni a kis rongydarabba kötött mézes mákonyt, amely elhallgattatta a túl sokat síró kisbabát. Míg régi orvosi könyvekben egyöntetűen ellenzik a doktorok az efféle cumik használatát, ma már előfordul, hogy vizsgálatra érkezve maga az orvos kérdez rá: nincs cumija ennek a gyereknek?

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.

A biztonságos csecsemőalvás lehetőségének maximalizálása egyedül történő alvás és együttalvás (különös tekintettel a családi ágyra) esetén

Az alábbiakban összefoglaltam, illetve kiemeltem néhány szempontot, amiket érdemes megfontolni, amikor arról döntesz, hogy a kisbabád hol és hogyan aludjon.

Mi segít az anyának, hogy megértse a kicsit?

A csecsemő éhségjelei, nyűgössége, mosolya vagy éppen sírása mind olyan jelzés, amely valamiféle választ vált ki a szülőkből, különösen az édesanyából.

Minél élénkebben reagál az anya ezekre a jelzésekre, azaz minél inkább megvalósul a válaszkész gondozás, annál harmonikusabb kapcsolat alakul ki az anya és a kisbaba között, és annál biztonságosabban fog kötődni a gyerek. A kötődés minősége a későbbiekben kihatással van a gyermek önbizalmára, empátiás készségére, arra, ahogy a konfliktusokat kezeli, sőt a későbbi párkapcsolatára is. Régóta tudjuk, hogy a szoptató anyák előnyben vannak ezen a területen. Egy újabb kutatás közelebb vihet a magyarázathoz.