- 1939: Dr. Cicely Williams „Tápszer és gyilkosság” címmel beszédet tart a szingapúri Rotary Clubban. Ebben rámutat, hogy sok csecsemő a helytelen csecsemőtáplálási gyakorlat miatt hal meg, és hogy „a félrevezető csecsemőtáplálási propagandát a legsúlyosabb bűntényként kellene büntetni, és az általa okozott halálozást gyilkosságnak tekinteni.”
- 1968: Dr. Derrick Jelliffe, a Caribbean Food and Nutrition Institute jamaicai munkatársa új fogalmat talál ki: „kereskedelmi eredetű alultápláltság” - hogy ezzel is érzékeltesse, mekkora egészségügyi gondokhoz vezet a mesterséges táplálás propagandája.
- 1974: A brit „War on Want” nevű jótékonysági szervezet kiadványt szerkeszt The Baby Killer (A csecsemőgyilkos) címmel arról, milyen végzetes következményekkel járhat az anyatejet helyettesítő termékek propagandája a harmadik világban. Egy svájci civil szervezet lefordíttatja a kiadványt, és kiadja Svájcban „Nestlé Tötet Babies” („Nestlé, a babák gyilkosa”) címen. A Nestlé ezért bepereli a szervezetet.
- 1976: A Nestlé rágalmazási ügyében a civil szervezet elveszti a pert, de csak jelképes büntetéssel sújtják. A bíró figyelmezteti a Nestlét, hogy meg kell változtatnia marketinggyakorlatát. Ugyanebben az évben egy amerikai apácarend, a Sisters of the Precious Blood (A drága vér nővérei) beperli a Bristol-Myerst.
- 1978: A Bristol-Myers bíróságon kívül intézi el az ügyet: megígéri, hogy megszüntet minden közvetlen tápszerreklámot, és megszünteti az anyalátogató üzletkötők alkalmazását. Az Egyesült Államok szenátusa több ügyet is tárgyal, amelyekből kiderül, milyen súlyos problémákat okoz a mesterségestáplálás helytelen marketingje a fejlődő országokban.
- 1979: A WHO/UNICEF nemzetközi csecsemő- és kisgyermektáplálási konferenciát hív össze. A konferencia legfőbb javaslata: ki kell dolgozni egy nemzetközi kódexet a marketing korlátozására. Ezen a konferencián alakul meg a Nemzetközi Csecsemőtáplálási Akcióhálózat (International Baby Food Action Network, IBFAN) is, melynek A Szoptatásért Magyar Egyesület is tagszervezete.
A közös WHO/UNICEF-konferencia beszámolójában olvashatjuk a következőket: „Ezért tehát a társadalom felelőssége, hogy támogassa a szoptatást, és védje a terhes és szoptató anyákat minden ezzel ellentétes befolyástól.”
valamint:
„A nők csak akkor tudnak valós és objektív döntést hozni, ha megvan a kellő ismeretük hozzá – a kellő ismeret pedig csecsemő- és kisgyermektáplálással kapcsolatos oktatást és tájékoztatást feltételez, valamint olyan kormányszintű intézkedéseket, amelyek védik a nőket a félretájékoztatástól.”
Ez vezetett végül oda, hogy összeállították Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexét, amelyet 1981-ben el is fogadott a WHO Közgyűlése (World Health Assembly – [WHA]).
A Kódex a WHA határozataként javaslati státuszt kapott, tehát:
- A tagállamokat a becsület kötelezi, hogy bevezessék a Kódexet, de bevezetése mikéntjében szabad kezet kapnak: tegyék úgy, ahogy saját társadalmukban a legjobb.
- Ha egy tagállam törvényekkel kívánja érvényre juttatni az egészségvédelmi szempontokat, akkor a Kódexet magát is törvénybe iktathatja, de ha náluk az államfő vagy az érintett minisztérium szokott kiadni rendeletet az ügyben, akkor választhatják ezt az utat is. Az a lényeg, hogy az intézkedés kötelező érvényű legyen.
- A Kódexet minimumkövetelményként fogadták el, és a tagállamoktól elvárják, hogy bevezessék alapvető irányelveit, és társadalmuk igényeihez képest biztosítsák kitételeinek megvalósulását. Tovább is szigoríthatják a Kódexet, ha úgy látják jónak a csecsemők és kisgyermekek egészségének és életben maradásának védelmében. Enyhíteni azonban nem enyhíthetnek rajta, és egy kitételét sem hagyhatják el.
- A Kódex a gyártókhoz és a forgalmazókhoz szól: azt mondja, hogy akkor is a Kódex szerint kell eljárniuk, ha erre más intézkedés nem kötelezi őket. Ha maga a tagállam figyelmen kívül is hagyja a Kódexet, és nem hoz sem törvényt, sem rendeletet a Kódex alapján, a cégeknek akkor is be kell tartaniuk. A Kódex összeállításában részt vevő gyártók beleegyeztek ebbe a kitételbe.
Az ezt követő években a WHO Közgyűlés további határozatokat adott ki, amelyek segítik a kódex helyes értelmezését, és sürgetik az egyes tagállamok kormányait, hogy emeljék törvényerőre a kódexet, mégpedig olyan módon, hogy a kódex megfogalmazásai mint minimumkövetelmények szerepeljenek.