Deáky Zita: A szoptatás, a dajkaság és a csecsemőhalandóság kérdései az orvostörténeti forrásokban (19. század első fele) (Erdélyi Múzeum2003/1-2)
A bábaság 18–19. századi történeti-néprajzi, orvostörténeti forrásait kutatva szembesültem azzal, hogy a bába, a megesett lányok, a magzatelhajtás és a gyermekgyilkosság, a dajka, a bérdajka-intézmény, a szoptatás, illetve a mesterséges táplálás, a csecsemőhalandóság, a lelencügy egymás mellett, egymással összefonódva jelent meg a 18. század második felétől a 20. század első harmadáig az egészségügyi forrásokban is. Bár a hangsúly időről időre eltolódott az egyes kérdéskörök felé, mégis általánosan elmondható, hogy szülészeti viszonyaink, a csecsemőgondozás és a magas csecsemőhalandóság, a dajkakérdés folyamatosan jelen volt, és az orvostörténeti források jelentős részében kiemelt szerepet kapott. Az áldatlan, gyakran tragikus viszonyok alakulásáért jó ideig többnyire a bábákat okolták, majd lassan a szoptatást nem vállaló nőket hibáztatták, velük párhuzamosan a bérért mindenre képes, többnyire alantas személynek beállított szoptatós dajkákat, a megesett lányokat, és csak a 19. század második felében került elő a lelenctartók és a lelencek kapcsán a társadalmi felelősség kérdése is.
Az "Erdélyi Múzeum" c. folyóiratban megjelent cikk az Elektronikus Periodika Archívumból tölthető le: A szoptatás, a dajkaság és a csecsemőhalandóság kérdései az orvostörténeti forrásokban (19. század első fele)