A Kanadai Gyermekorvosok Társaságának gyakorlati útmutatója

Szerzők: Alexander KC Leung, Valérie Marchand, Reginald S Sauve; Canadian Paediatric Society, Nutrition and Gastroenterology Committee
Paediatr Child Health 17(8): 455-57

Kivonat

Azok az egy és öt év közötti gyermekek, akiket szüleik amiatt visznek orvoshoz, mert nem esznek rendesen, többségében egészségesek és az életkoruknak, növekedési ütemüknek megfelelő étvággyal rendelkeznek. A túlzott szülői elvárások szükségtelen aggodalmat eredményezhetnek, és az értelmetlen fegyelmezések, büntetések fokozhatják az ételek elutasítását. Részletes kórtörténet és általános fizikális vizsgálat szükséges az akut és krónikus betegségek kizárásához. Készíttessünk táplálkozási naplót és vizsgáljuk meg a gyermek étkezésére vonatkozó szülői elvárásokat. Amennyiben a gyermek evést "elutasító" magatartása irreális szülői elvárásokból ered, nyugtassuk meg a szülőket, valamint tájékoztassuk őket az ilyen életkorú gyermekek normális növekedéséről, fejlődéséről.

A kisgyermekkorúak körülbelül 25-35%-át tartják szüleik rosszevőnek, vagy válogatósnak.(1)(4) A szülő-gyerek konfliktus gyakori oka, hogy mit és mennyit eszik a kisgyermek, s ez rendkívüli aggodalmat okozhat a szülőknek. Pedig ezek a gyerekek többnyire az életkoruknak, növekedési ütemüknek megfelelő étvággyal rendelkeznek.(4) A gyermekgyógyászok és családorvosok ideális helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsenek a szülőknek gyermekük hatékony táplálásának elsajátításában, valamint előzetes iránymutatást adhatnak, hogyan kerülhető el, hogy az étkező asztal minden alkalommal csatatérré váljon, illetve hogyan előzhető meg a hibás étkezési szokások kialakulása.

Dávid babánk nyílt örökbefogadás útján csöppent a családunkba. És szó szerint betoppant! Igaz, a várakozás három és fél évig tartott, mégis váratlanul ért az a “bizonyos telefon” 2010 októberében. A Gólyahír Egyesület munkatársa tette fel a várva-várt kérdést: “A várólista elejére kerültünk, készen állunk-e egy újszülött gyermek fogadására?” Lévén válaszunk “IGEN”, még aznap találkozóra mentünk a vérszerinti anyával, aki 10 nap múlva hozta világra kisfiunkat. A gyámhatósági procedúra lezajlása után, 9 naposan hozhattuk haza Dávidot a családi otthon melegébe.

A csecsemők alvás közbeni maximális biztonságának megteremtése külön- és együttalvásnál (különösen az egy ágyban alvásnál)

Írta: James J. McKenna

Az alábbiakban összefoglaltam és kiemeltem néhány olyan szempontot, kérdést, amivel tisztában kell lennünk, amikor eldöntjük, hol és hogyan aludjon a csecsemőnk.

Mi számít biztonságos fekhelynek, függetlenül attól, hogy a csecsemővel együttalszunk-e vagy külön?

A biztonságos alvás az anyaméhben kezdődik: az egészséges várandósság alatt kiemelten fontos, hogy a magzatot már ekkor se tegyük ki az anyai dohányzás ártalmainak.

A szoptatás jelentősen csökkenti a csecsemőhalál valószínűségét: mind a hirtelen csecsemőhalálét (SIDS, bölcsőhalál), mind a másodlagos betegségből és/vagy veleszületett rendellenességből származó halálét.

A születés utáni biztonságos alvás legelőször is ott kezdődik, hogy a kisbabának tájékozott, szoptató, elkötelezett édesanyja vagy tájékozott és elkötelezett édesapja van.

A csecsemő aludjon háton fekve, kemény és tiszta felületen, füstmentes környezetben, vékony takaró alatt és a fejét soha ne takarjuk be.

Az ágyban ne legyen plüssállat, se párnák a csecsemő körül és a kisbabát soha ne fektessük párná(k)ra.

Ne legyen a csecsemő alatt báránybőr vagy más bolyhos anyag, legfőképpen ne babzsákmatrac. A vízágyak is veszélyesek lehetnek. A matrac szorosan illeszkedjen az ágykeretbe. A kisbabát soha ne altassuk heverőn vagy kanapén (se szülővel együtt, se egyedül), mert fejjel előre becsúszhat a résekbe vagy a kanapé háttámlájának szorulhat.

Az elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.

Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.

A kisbabák táplálásának legjobb módja a szoptatás. A Down-szindrómás kisbabák táplálásának méginkább. A DS számos olyan szerv, szervrendszer és testi funkció működésében okozhat nagyobb eséllyel zavart, amelyeket a szoptatás kifejezetten véd, amelyek fejlődését segíti. A másik oldalról megközelítve a dolgot, a tápszeres táplálás olyan kockázatokat hordoz magában, amelyek a Down-szindrómás csecsemőknél eleve magasabbak. Akárhonnan közelítünk is, egyértelmű, hogy a DS babákat különösen érdemes szoptatni, még akkor is, ha sokuk számára a szopás nehéz tanulnivaló.