Új szerepek: Az apa-gyermek kapcsolat alakulása a várandósság és az első kilenc élethónap során

Csörgő Andrea, Jakab Eszter
Elhangzott az MPPPOT IX. Kongresszusán 2008.április 11-12.

Áttekintés

A gyermekáldásra készülve, és azt követően a férfi segítségre szorulhat abban, hogy megtalálja azt a módot, ahogyan személyiségén keresztül át tudja szűrni a társadalmi elvárásokat, hagyományokat, ismereteket és trendeket úgy, hogy ELÉG JÓ apa, szülőtárs és partner legyen. Ezt a folyamatot az apa-gyermek kapcsolatra vetítve tekintjük végig.

Ebben az előadásban elsőként azt nézzük meg, ami mindenki számára jól látható és érzékelhető ebben az időszakban.
Szó lesz az apa-szereppel kapcsolatban felmerülő érzésekről, és megoldandó problémákról, valamint arról, hogy milyen nehézségek jelentkeznek konkrétan az apa számára a gyermekkel való kapcsolatban a várandósság, a szülés és az első hónapok alatt.
Végül javaslatot teszünk ezek megoldására is, a perinatális szaktanácsadói tevékenység tükrében.

Ami a felszínen látszik

A várandósság alatt nem csak az anyában, hanem az apában is történnek testi és lelki változások, a várandósgondozás mégis csak az anya-magzat duálunióra terjed ki. Ezzel is sugallva, hogy elsősorban a születendő gyermek testi egészsége van a középpontban.

Urbánus világunkban a nagycsalád hiányából adódóan sem az anyának, sem az apának nincs módja közvetlenül tapasztalatot szerezni a várandósságról, szülésről és az azt követő időszakról. Hiányzik az a társas támasz, mely korábban ott állt a fiatal család mögött. Így aztán a pár gyakran magára marad nemcsak kérdéseivel, de nehézségeivel is.

Az apa szerepe az utóbbi évtizedekben megváltozott. Korábban elsődleges feladata a család kenyérkeresőjeként az anyagi javak előteremtése volt. Gyermeknevelésből, otthoni teendőkből, a családi életből nem volt elvárt, hogy részt vállaljon, érzelmi zárkózottsága is elfogadott volt.

Ma a család elvárása, hogy a férfi legyen gondoskodó, elkötelezett, töltsön minőségi időt a családdal és a gyerekeivel, gyakorlatilag tudja ellátni őket, mutassa ki az érzelmeit. A klasszikus apakép a családfenntartóé, mely irányító, míg az anya megtartó, védelmező. Most elmosódottak a szerepek, több az átmenet, azok idővel változnak egy kapcsolaton belül, és nincs általános érvényű apa-modell.

A felszín alatt

Az alábbi érzelmi szinten feldolgozandó problémák jelenhetnek meg az apa számára:

• kisebbrendűségi komplexus a termékenység és szülés miatt
• saját apával való viszony
• anyához való viszony
• saját születés és a testvér születésének élményei
• nőiséghez, női testhez való viszonyulás
• a partner csökkenő figyelme a férfi irányában
• tudattalan rivalizáció a magzattal
• aggodalom a feleség és a gyermek egészségéért, félelem a szüléstől
• szorongás a növekvő felelősség és a kihívások miatt
• látens homoszexualitás
• a magzat illetve az újszülött reprezentálja a partnerhez való kötődés szükségszerűségét
(Suhai G. 2002)

Az apai gondoskodás evolúciós megközelítésben

Bereczkei arról ír, hogy az ember utódja születéskor motorikusan fejletlen, sokáig gondozásra szorul. Az anya nem tud erőforrásokat szerezni, mert lefoglalja a gondozás. Ezért az apa részéről hosszú távú elköteleződést jelent a gyermeknevelés, mert a kevésszámú utód elsősorban a minőségi ráfordítást teszi szükségessé. Több szülő többet tud tanítani, a hosszas tanulás pedig megnöveli az utód minőségét, ami segíti a túlélést.

A szülői ráfordítás mértéke az apák részéről nagyon különbözik az eltérő társadalmakban, attól függően, hogy a férfi együtt, vagy külön lakik a családtól, egy- vagy többnejűség van, keveset vagy sokat törődik a gyerekével.

Az apai gondoskodás evolúciós hipotézise szerint ahol létfontosságú az erőforrások felhalmozása és az átörökíthető az utódokra, ott a férfiak ezek megszerzésével vannak elfoglalva és kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel (Katz és Konner 1981, Hewlett 1988)

Ahol az erőforrások szegényesek és nem felhalmozhatók, illetve a nők is aktívan részt vesznek azok előteremtésében, az apák többet foglalkoznak az utódokkal (itt az számít a párválasztásnál, hogy a férfi mennyire hajlandó részt venni az utódgondozásban). Apa és gyermeke közti kötődés a gyűjtögető kultúrákban a legerősebb és a földműves, ill. állattenyésztőkben a leggyengébb. (Geary 2000, Hewlett 1992)

Néhány kutatás arra világít rá, milyen összefüggés lehet az elköteleződés és a szociális háttér között, illetve milyen hatása lehet annak a gyermek életében később.
Úgy tűnik, hogy a férfiak családi elkötelezettségét (más tényezők mellett) az szabja meg, hogy hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán. A relatíve alacsonyabb státusú férfiak átlagosnál többet törődtek a gyerekeikkel, mint a vezető beosztásúak ill. vállalkozók. (Csathó és Bereczkei 2003) Több vizsgálat azt mutatja, hogy az apai gondoskodás mértéke és minősége pozitív korrelációt mutat a későbbi iskolai előmenetellel és a foglalkozással. (Kaplan et al. 1998, Cabrera et al. 2000)

Találkozások

Nézzük, milyen alkalmai vannak az apának a magzattal való találkozásra!

Várandósság

Az apának sokkal nehezebb születendő gyermekét elképzelni, mint az anyának, akinek a jelenlét egyértelmű a magzatmozgásokból és a különböző testi jelekből. Ezen a helyzeten sokat ronthat az ultrahangfelvétel, amely képi megjelenítésében egyáltalán nem azt a képet tükrözi, amely esetleg a pár fejében él a magzatról. Különösen az apák számára lehet ez riasztó, nehezen feldolgozható, s végérvényesen elfedheti a belső képet gyermekéről. A különböző vizsgálatok, vérvételek az anyában betegségtudatot kelthetnek. A várandós nőnek azonban sokkal inkább van lehetősége, hogy ezekről pontos információt gyűjtsön az orvostól, védőnőtől, internetről. Az információk aztán személyiségtípustól függően segíthetnek a kételyek eloszlatásában, vagy éppen ellenkezőleg, növelik a bizonytalanságot.

Az az apa, akinek napjai nagy részét a gyarapodó családról való gondoskodás, az anyagi biztonság megteremtésének és a felelősségnek a gondolatai töltik ki, párja állapotáról leginkább a vizsgálati eredményekből értesül, amelyek első kézből az érintettől származnak. Tekintettel arra, hogy a várandósság megváltozott tudatállapottal jár együtt, nyilvánvaló, hogy a várandós nőtől nem várható ez ügyben objektivitás, különösen, ha ő is bizonytalan érzelmi állapotot él át. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az apa is szorongani kezdjen az anya és a magzat egészségéért.

Apa és magzat kapcsolata megjelenik más népek szokásaiban, hiedelmeiben: miszerint anya és apa harmonikus kapcsolata a várandósság alatt jó hatással van a gyermek fejlődésére, egészségére, ezt mágikus kapcsolatnak nevezik. A haptonómia által alkalmazott nonverbális kommunkáció, illetve a taktilis érzékelés az apa számára is korai élményt nyújthat (az ultrahang kép helyett).

Szülés és hatásai

Szüléskor hagyományosan azokban a kultúrákban van jelen az apa, ahol később is részt vesz a nevelésben, tehát cél a szoros kötődés elősegítése. Kérdés, hogy ez vajon a mi kultúránkban megvalósul-e a családoknál?
Maradjunk most mégis kizárólag a gyermek és az apa között létrejövő első közvetlen érintésnél. Az, hogy milyen hatással lesz az apa szülésnél való jelenléte a gyermekhez való viszonyára, hozzá való kötődésére, nehezen jósolható előre. Függ attól, hogy mi volt a motivációja abban, hogy jelen legyen a szülésnél, milyen az attitűdje, mennyire érett személyiség, milyen érzéseket vált ki belőle a szülés, mennyire találja meg a neki és párjának is megfelelő szerepét/ helyét a szülésnél, illetve milyen a szülés maga.

Befolyásolja-e vajon a kötődést az, hogy jelen van-e az apa a szülésnél?

Kutatások szerint inkább az férfi attitűdje fontos, és a szándék, hogy jelen kíván-e lenni, érzelmileg mellette áll-e az anyának. Nem szólva arról, ami majd ezután történik otthon.

Az apával való korai bőrkontaktus oldja a gyermek egészsége miatt érzett szorongást, és segíti a korai kötődést.
Ezt az apánál hormonális változások is támogatják. Az apai szervezet hasonlóképpen ki van téve hormonális változásoknak szülés előtt és után, mint az anyai szervezet. Ezek a változások befolyásolják a kötődés kialakulást az újszülöttel illetve az apai szerepekre való felkészülést. Alacsonyabb tesztoszteron és magasabb prolaktin koncentrációt mértek azoknál a férfiaknál, akik fogékonyabbak voltak gyermekeik jelzéseire és többet tartották őket karjukban. Ezek a hormonális változások valószínűleg a pár hatására jönnek létre kémiai jelzések (feromonok) közvetítésével. Az evolúció során ennek fontos szerepe lehetett az apai gondoskodás kiváltásában. Ha az apáknak módjuk van a szülés után azonnal kapcsolatba kerülni az újszülöttel, ez hasonló érzelmi „többlettel” jár mint az anyáknál. Azt figyelték meg, hogy ezek az apák még 3 hónap múlva is többet simogatják, és játszanak gyermekükkel, mint akiknél kimaradt a korai kontaktus. (Bereczkei 2003)

Apa-gyermek interakciók

Mackey vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy az apai szerep veleszületett programokra épül. Rossi viszont úgy véli, ez a kötődés a házastársi kötelék következménye, amelyben az apák megtanulják a gyerekekkel való bánásmódot. Bereczkei szerint az igazság a két elmélet között van, feltételezhető, hogy az apai viselkedés egyfajta mozaikosságot mutat, részben a genetika, részben tanulás eredménye.

Klaus Engel apaságról írt tanulmányában ír arról, hogy nem csak a gyermeknek van szüksége arra, hogy szülei elfogadják őt, hanem az apának is, hogy gyermekén keresztül szülőnek érezhesse magát. A nő eleve anya is, különösen a szoptatáson keresztül kifejezésre jut eredendő kompetenciája a gyermekhez. Érvényesül annak minden hormonális hatása ( ellazulás, kötődés, anyai érzések), kielégítve mind a csecsemő, mind az anya igényeit a testközelségre.

Az édesanya attitűdje tudattalanul is sugallhatja azt az apának, hogy egyedül ő képes a gyermek ellátására. Ha ez egyszerre jelentkezik azzal az elvárással, hogy vegyen részt a gondozásban, az bizonytalanságot kelt az édesapában. Ez végül a gyermek körüli tennivalóktól való teljes visszavonuláshoz vezethet. A férfiben ezáltal is nőhet az irigység, a féltékenység és az agresszió.

Az első hetekben a fent említett okokból az apának kevés módja van arra, hogy tevékenyen részt vegyen a gondozásban. Különösen igaz ez a csecsemő megnyugtatására, hiszen abban is az anya a legjobb. Az apa kevésbé ismeri fel és különbözteti meg azokat a jelzéseket, melyek az édesanya számára már hamar jelentéssel bírnak.

Érdemes ezért inkább az éber-aktív állapotot kihasználnia az apának, ami eleve több sikerélménnyel kecsegtet. Azok az újszülött kompetenciák például, melyek már sokaknak ismertek ( érzelmek és arckifejezések utánzása, megkapaszkodási és átkaroló reflex) lehetőséget adnak a visszacsatolásra. Persze csak akkor, ha nem elvárásként, hanem valóban a kapcsolatfelvételre való lehetőségként jelennek meg a szülők számára.

Az első hónapok után, a mozgás fejlődésével egyre több alkalom kínálkozik az interakcióra. Azok az apák, akik saját tapasztalataikat átadva egymást biztatják, arról számolnak be, hogy a testközelség, a hordozás, a családi ágy segít számukra abban, hogy közelebb kerüljenek gyermekükhöz. A hordozás nyújtotta testközelség, ritmikus mozgás, mely az elalvást is segíti, a biztosított válaszkészség ugyanúgy az apának is hasznosítható, így kompetenciája megerősítést kaphat. Később a férfiak általában olyan tevékenységeket választanak a gyerekekkel, amik fizikai aktivitással járnak, többet játszanak velük. A gyerek növekedésével az apával töltött idő is növekszik, de itt különbség van a nemek között, a fiúkkal kétszer annyi időt töltenek, mint a lányokkal.

Mikro- és makrokörnyezeti hatások

Az az apa, aki részt vesz gyermeke gondozásában előítéletekkel kénytelen szembesülni. Gyakran közvetlen környezete megbélyegzi, „nőies férfi”-nek titulálja, csodabogárként, furcsállva tekint rá, extrém esetben akár szexuális aberráltságot feltételeznek róla.

A munkahelyi elvárások nem veszik figyelembe a férfi családi állapotát (sem) - még annyi lehetősége sincs távmunkában vagy részmunkaidős foglalkoztatásban dolgozni, mint a nőknek, a gyermek vagy a feleség betegsége esetén távolmaradását még kevésbé tolerálják.

Az a nagyon kevés lehetőség, vagy szolgáltatás, amit az édesanyák igénybe vehetnek, az apákra nem vonatkozik, vagy nincs lehetőségük élni vele ( pl.: kismama bérlet, kevés a bababarát terület – a pelenkázó a női mosdóban van). Ugyanakkor alapvető elvárás a férfi felé, hogy anyagilag is gondoskodjon a családról, munkájában legyen sikeres.

Végül egy fontos következmény: ha elfogadjuk azt, hogy hosszútávon mind a párkapcsolatban, mind az apa-gyermek kapcsolatban, sőt a gyermek későbbi fejlődése szempontjából is megtérül az apa jelenléte a korai időszakban, felmerül a kérdés, hogyan strukturálja át mindez a pár többi értékhez való viszonyulását. Hogyan tudják elfogadni és hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy az anyagiak szűkösebbek, szociális téren hátravetettségnek, sokszor veszélyeztetettségnek vannak kitéve, a munkaerőpiacon hátrányba kerülnek.

Megfontolandó, hogy ha az azonnali költségmegtakarításokat a hosszú távú eredményekkel összevetjük, vajon nem termelékenyebb és megbízhatóbb-e egy olyan munkaerő, akinek kiegyensúlyozott a családi élete és ennek eléréséhez minden külső segítséget megkap mind a munkaadójától, mind a társadalomtól.

Ranschburg Jenő egy 2005-ben elhangzott televíziós adásban így nyilatkozik:
„Apátlan társadalomban él a mai gyerek, vagyis életének a nagyon érzékeny első tíz évében a gyerekeknek 50-60%-a kizárólag nőkkel találkozik. Nincs férfi a közelükben, sőt a társadalom sugallja is azt, hogy az apaság nem igazán fontos dolog…..A társadalomnak segítenie kellene abban, hogy az apa apa lehessen, mert a nővel vele születik az anyaság, a kislányban már ott van. A férfiakkal ez nem így történik, szocializálni kell őket az apaságra, és sajnos a társadalom nem adja meg a lehetőséget, hogy apává váljanak.”

Megoldások

Az eddig elhangzottak miatt úgy gondoljuk, hogy a perinatális szaktanácsadói szakma képviselőinek a családközpontúságra nagy hangsúlyt kellene helyezniük. A magyarországi gyakorlat ilyen szemléletű kialakításával, megelőzhető lenne a későbbi korrekció.

Fontosnak tartjuk, hogy az általunk nyújtott segítség ne csak a várandós anyákra és gyermekükre koncentráljon, hanem komplexen, az apákat egyenrangú partnerként bevonva elősegítsük és támogassuk az apává és családdá válás folyamatát is.

Mindennek azonban fontos úgy történnie, hogy az apák ne kényszerből, divatból vagy kötelességből vegyenek ebben részt, hanem saját akaratukból, önálló döntésük eredményeként.

Felfogásunk szerint a perinatális szaktanácsadók feladata lehet azoknak az irányelveknek a kidolgozása, melyek mind módszerükben, mind tartalmukban segítséget nyújtanak a felkészítő szakembereknek.

A jelenleg folyó szülésfelkészítési módszerek és tanfolyamok nagy része kizárólag az anya-gyerek párosra koncentrál. Elsődleges céljuk az ismeretátadás a várandósság és a szülés élettani folyamatairól, patológiájáról, orvosi megközelítésben. Formája előadás, kisebb, vagy nagyobb körben. Kis létszámú csoport estében sem megy túl az egyirányú közlés formáján.

Vajon szülésre, vagy szülőségre kell inkább felkészíteni? Ismeretet kell átadni, vagy kérdéseket felvetni, esetleg sajátélményt, önismereti lehetőséget adni?

Az ezzel az időszakkal foglalkozó kiadványok, könyvek, tanfolyamok, internetes oldalak dömpingje lehet segítség, de lehet elbizonytalanító is. Megfontolandó, hogy milyen formájú és milyen tartalmú ismeretátadásra lenne szükség.

Az apák felkészítését nem a hagyományos módon képzeljük el, már csak azért sem, mert lehet, hogy úgy döntenek, nem lesznek jelen a szüléskor. Ugyanakkor a partner várandóssága nyomán felmerült kérdésekre ők is szeretnének választ kapni. Ennek megfelelő tere lehetne egy olyan férfi csoport, ahol leendő apák vesznek részt. A csoport működésében kiemelkedő szerepe van a vezetőnek, akinek elengedhetetlenül szükséges az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznie:

• legyen maga is férfi
• rendelkezzen megfelelő konfliktuskezelési attitűddel
• természetes szülésben legyen tapasztalata (?)
• rendelkezzen magas érzelmi EQ-val
• legyen jártas a segítő kommunikációban

Magyarországon sajnos még kevés hagyománya van azoknak az önszerveződő, önsegítő köröknek, melyek jelentős támogatást képesek nyújtani az azonos nehézséggel küzdő embereknek. Mindenképpen támogatandó az ilyen fajta szerveződés, szakmai segítőként részt vehet ebben is a perinatális szaktanácsadó, ha erre felkérik.

Az, hogy jelen legyen-e az apa a szülésen, vitatott kérdés. Elsősorban a pár közös döntése kell hogy legyen, úgy, hogy figyelembe veszik az apa véleményét. Ahhoz pedig, hogy a férfi is meghozhassa döntését, segítségre lehet szüksége. Hogy mikor hozza meg a döntést, az is más- más jelentőséggel bírhat.

Kérdés az is, hogy az apa hogyan készüljön fel a szülésre, hiszen ez attól is függ, hogy az várhatóan hol és milyen körülmények között folyik majd le.

Szülés után elképzelhető, hogy az anya nehezen talál bele az új szerepbe, főleg ha nem veszi körül a nagycsalád, aki segítségére tud lenni a mindennapi teendők elvégzésében, hogy teljes egészében gyermekének szentelhesse magát. Ez okozhat olyan párkapcsolati konfliktust, amelynek eredményeként az apa a gyermeket hibáztatja a felborult rend, saját addigi kiemelt szerepének elvesztése miatt. Mindez a családi élet felborulásához, állandó konfliktusforráshoz és végső esetben akár a család széthullásához is vezethet.

Nálunk nincs hagyománya az otthoni ápolásnak, mely más országokban magától értetődően követi a szüléseket is, természetesen biztosítási háttérrel. Mivel ez kiterjed az ellátásra is, és nem csak a szigorúan vett egészségügyi ellenőrzést jelenti, nagy segítség abban, hogy a szülőpár egymásra és az újszülöttre tudjon koncentrálni. Így aztán nem hárul túlságosan sok feladat az apára és az anyára. Még kevés az olyan önsegítő kör, vagy csoportosulás, amely pótolni tudná a hiányzó társas támaszt.

A korábban indult apa-csoport tovább működhet a gyermekek születése után is, ahol egymás támogatása, a közös élmények és élethelyzet, az összetartozás megélése segíthet pótolni a rítusok és a nagycsalád nyújtotta biztonság hiányát. Megnyugtató más apáktól azt hallani, hogy a nehézségek átmenetiek, hogy mások is hasonló helyzetben vannak, és mindenki kidolgozhatja az ötletek alapján a maga stratégiáját az adott helyzetre.

Hosszú távú hatások, avagy hogyan válik a következő generáció apává?

A gyermekek megfelelő életkort elérve szintén beléphetnek ebbe a férfi-csoportba, ahol lehetőségük van mintákat megtapasztalni. Az apával együtt eltöltött idő is kedvező hatással lehet a kötődésre és az apa-gyerek kapcsolat megerősítésére.

Ahhoz, hogy a következő generáció férfitagjai érett felnőttként tudjanak apává válni, úgy gondoljuk, nagyon fontos lenne, hogy ne huszonéves korukban kerüljenek kapcsolatba először az apaság kérdésével. Ennek fontos eleme lenne az, hogy

1. A fogamzás – várandósság - születés témának az oktatásban nem pusztán a biológiai megközelítésben kellene szerepelnie. Az egészségnevelés óvodás kortól játékosan, általános és középiskolás kortól vezetett beszélgetések, filmvetítések kapcsán, kiscsoportos foglalkozások keretében elengedhetetlenül szükséges. Mindennek célja, hogy a felnövő fiatalok lássák, hogy mit várhatnak el az egészségügyi személyzettől, tisztában legyenek vele, hogy mikor hova fordulhatnak segítségért, és értsék saját testük működését és az ahhoz kapcsolódó lélektani vonatkozásokat is.
2. A családi élettel, a szülői szereppel kapcsolatos érzések, tapasztalatok megjelennek az iskolában is, a legtöbb órán. Kérdés, hogy a pedagógus foglalkozik-e vele (szuggesztióval bíró megjegyzések).
3. Fontos, hogy az élet kezdete ne misztikumként elzárva, hanem a mindennapok természetes részeként legyen jelen életükben. A testvérek ne legyenek elzárva a kisebbek születésének és gondozásának megtapasztalásától.

Kép: Pxhere.com