A szoptató anya egészsége

Miért kritikus jelentőségű a szoptatás a világ minden gyermeke számára?
Hogyan előzhetné meg a szoptatás évente 800 000 gyermek korai halálát?
Hogy lehet az, hogy miközben a szoptatás támogatása a legköltséghatékonyabb primer prevenciós tevékenységek egyike, mégsem kap elegendő hangsúlyt a társadalomban és az egészségügyi rendszerben?
Mit tehet a kormány, a társadalom, az egészségügyi rendszer, a közösség és a családok azért, hogy az anyák sikeresen szoptassák gyermekeiket?

Az alábbiakban az UNICEF Szoptatás Világhete alkalmából készített összeállítása olvasható.

Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM.

Nem ritka, hogy saját orvosa figyelmezteti a hosszan szoptató anyát: jó lesz, ha már elválasztja a gyerekét, hiszen egyrészt úgysem ér már semmit az a tej, másrészt az egészségének is árt vele, “túl sokat kivesz belőle”. Vajon tényleg ennyire rosszul állunk? A szoptatás valóban káros volna az anya egészségére? Nem hangzik valami logikusan…

A humán mikrobiom program az Amerikai Egészségügyi Intézet jelentős vállalkozása volt egy viszonylag egyszerű célkitűzéssel: meg akarták érteni, milyen baktérium telepek élnek az emberi test belsejében és felszínén – és milyen hatással lehetnek ezek a telepek az egészségünkre.

A több száz személy által adományozott minták közt a széklettől az orrváladékig minden előfordult. Azonban egy kulcsfontosságú mintát figyelmen kívül hagytak: az anyatejet. Úgy bizony – az anyatej mikrobiomját nem vizsgálták. Ebben nyilván szerepe volt a régóta fennálló tévhitnek, hogy az anyatej steril. Ugyan, miért vizsgálnánk valamit, ami steril?

De hamarosan kiderült, hogy az anyatej távol áll a sterilitástól.

Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!

Gerincgyógyászati rendeléseinket gyakran keresik fel szoptatós kismamák akut derékfájdalom miatt. Melyik fájdalomcsillapítót adhatjuk a szenvedő anyukának, hogy a szoptatott csecsemő számára is teljesen biztonságos legyen?

A szülés során fokozott megterhelés éri a gerinc ágyéki, keresztcsonti és farokcsonti régióját, ami forrása lehet az akut derékfájdalomnak, a gerincsérvnek, a farokcsont és a keresztcsont stressztörésének is, akár mozgásképtelen állapotot is eredményezve. Ezekben az esetekben nagyon fontos tudni, melyik fájdalomcsillapító a legbiztonságosabb a baba számára. A kérdést dr. Kiss Eleonórának, a Péterfy Sándor utcai Kórház Neonatológiai- és Csecsemőosztály adjunktusának, az IBCLC, vagyis a Laktációs Szaktanácsadók Nemzetközi Szervezete Magyarországi Csoportja tagjának tettük fel.

Az EMA Farmakovigilanciai Kockázatértékelő Bizottsága a laktáció befolyásolását szolgáló bromokriptin-kezelés szigorú korlátozását javasolja a szer ritka, de potenciálisan súlyos – több esetben halálos kimenetelű – kardiovaszkuláris, neurológiai és pszichiátriai mellékhatásai miatt.

Segítsünk az édesanyáknak megérteni a D-MER-t!

Mi is az a D-MER (diszfóriás tejleadó reflex)?

A D-MER egy nemrégiben felismert állapot, mely a szoptató édesanyákat érinti. Jellemzői lehetnek a hirtelen szorongás, illetve negatív érzések, érzelmek, melyek közvetlenül a tejleadás előtt jelentkeznek, és nem tartanak tovább néhány percnél. Ez a reakció megfigyelhető fejéskor, szoptatáskor, vagy spontán tejleadáskor is (amikor a tej megindul anélkül, hogy az anya éppen szoptatna vagy fejne). Több különböző szóval is jellemezhető az a lelkiállapot, melybe ilyenkor az érintett édesanyák kerülnek: ürességérzet a gyomorban, aggódás, szomorúság, rettegés, befelé fordulás, idegesség, szorongás, félelem, ingerültség, reménytelenség, összeszoruló gyomorszáj.

Ha a tejcsatornáimat átvágták a műtét során, és a tejbelövelléskor telítődnek, lehet-e ettől mellgyulladásom?

A tejbelövellés kényelmetlenségén és fájdalmán felül sok nő számára nehezítik meg ezt az időszakot azok az egészségügyi dolgozók, akik a megduzzadt mellet az átvágott tejcsatornák elkerülhetetlen következményének tartják, nem pedig a működő tejtermelő szövet bizonyítékának. Sokan – abból a tévhitből kiindulva, hogy a duzzanat a normálisnál tovább fog tartani, mivel a tejnek „nincs hova mennie” és elfertőződik – attól tartanak, hogy ez az állapot végül mellgyulladáshoz vezet. A duzzanat azonban sokkal inkább a mirigyeket és tejcsatornákat körülvevő szövetekben, a meginduló tejtermelés időszakában normálisan kialakuló ödéma, mint a nagy mennyiségű tej következménye. Az emlőmirigynek azokban a részeiben, ahonnan – az átvágott csatornák miatt – nem tud kiürülni a tej, a tejtermelés hamarosan megszűnik, az addig megtermelt tej pedig felszívódik anélkül, hogy további problémákat okozna.

Lehetséges-e a szoptatás mell- és mellbimbóműtét után?

Igen! Az elvégzett műtét fajtájától függően a legtöbb nő képes valamennyi tejet termelni. A csecsemő számára minden csepp jótékony hatású. A tapasztalatok szerint a mellkisebbítő műtétek befolyásolják leginkább a laktációs képességet, de a mellnagyobbító, feszesítő, diagnosztikai és a mellbimbóműtétek is csökkenthetik a termelődő anyatej mennyiségét.

Úgy tapasztaltuk, sokkal több nő kényszerül feladni a szoptatást, és áttérni a kizárólagos tápszeres táplálásra azért, mert a környezetükből senki sem tud eleget a körülményeikről ahhoz, hogy tanácsot adjon nekik, vagy erőfeszítéseikben támogassa őket, mint ahányan fizikai okokból nem képesek a tejtermelésre . A mell- és mellbimbóműtét utáni szoptatás kapcsán felmerülő problémák, és az ezen átesett nők érzései sokrétűek. Általában nehezebben megy nekik a szoptatás, mint azoknak, akik ilyen műtéten nem estek át. De ha Ön eltökélt abban, hogy megadja gyermekének mindazt a jót, amit az anyatej és a szoptatás nyújthat, ma már számos lehetőség a rendelkezésére áll ahhoz, hogy megkapja azt az információt és támogatást, amely szükséges ahhoz, hogy megvalósíthassa szoptatási céljait. Kérdéseivel keresse bátran a La Leche Liga szoptatási tanácsadóit vagy az IBCLC laktációs szaktanácsadókat. Az emlőműtét utáni szoptatással kapcsolatban bőséges információt talál a http://bfar.org angol nyelvű honlapon is.