Közismert, hogy a dohányzás számos egészségügyi kockázattal jár az anya, a magzat és a megszületett gyermek egészségére nézve. Addiktív természeténél fogva azonban a dohányzásról nem könnyű leszokni, és azoknak, akik megpróbálják, csak kis százaléka jár sikerrel. A várandósság általában elég erős motiváció a nők számára, hogy leszokjanak a dohányzásról, sokan azonban nem képesek lemondani a cigarettáról, és vannak, akik újra kezdik a dohányzást a gyermek megszületése után.

A Semmelweis Mozgalom 2012-ben konferencia sorozatot indított azzal a céllal, hogy az érdeklődő szakmai közönségnek bemutassa az AnyaBaba-barát szü­lé­szeti ellá­tási model­lt, és azokat a kuta­tá­si eredményeket, szak­mai infor­má­ci­ók­at, amelyek ezt az ellá­tási modellt alá­tá­maszt­ják, ezzel elő­se­gítve az AnyaBaba-barát szü­lé­szeti ellá­tás elter­je­dé­sét Magyarországon.

A Mozgalom által közzétett videófelvételeken megtekinthető a 2013. február 28-án a Jahn Ferenc Kórházban tartott továbbképzés teljes anyaga.

Minél több ismerettel bírunk az anyatejről, annál világosabb, hogy mennyi mindent nem tudunk még róla.

A méhből kibújva mindannyian az anyamell felé indulunk. Úgy érkezünk ebbe a világba, hogy tisztában vagyunk emlős mivoltunkkal, anyatej iránti igényünkkel.

Mindazonáltal még felnőttként sem tudjuk teljesen pontosan, mit tartalmaz ez az tej, vagy - bármilyen furcsán is hangzik - mi értelme is van. Az anyatejre évtizedekig szigorúan táplálékként gondoltak az emberek, ami érthető is - elvégre az anyatejjel táplálják az édesanyák a csecsemőiket. De kiderült, hogy a tápanyagok biztosítása csak egyike az anyatej képességeinek. Az is lehet, hogy ez nem is a legfontosabb képessége.

"Az anyák teje élelem; az anyák teje gyógyszer; az anyák teje jelzés." - mondja Katie Hinde, evolúciós humánbiológiával foglalkozó harvardi adjunktus. (Ő írja a "Mammals Suck ... Milk!" című, fantasztikus blogot, amely szerintem a virtuális tér egyetlen olyan pontja, ahol egy Mammal Madness néven futó emlős-bajnokság eredményeire lehet évente tippelni.) "Amikor valaki azt hallja, hogy a tejet kutatom, automatikusan azt reagálja, hogy hiszen azt már ismerjük, vagy hogy nem is olyan fontos téma. Erre én: 'Nem, nem ismerjük eléggé, ráadásul hiperfontos'."

Remek összefoglalás Szegi-Holtzinger Zita, fejlesztőpedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó, tanfolyamvezető blogjából.

Nem kifejezetten friss a hír, az eset még kevésbé az, és bizonyára hamarosan nálam hozzáértőbbek is fognak reagálni rá, de annyira dolgozik bennem a téma, hogy muszáj írnom róla.

Tehát a hír:
“A fiatal édesanya, akit kedden jogerősen bűnösnek találtak gondatlan emberölésben, egy ágyban aludt a két hónapos kisfiával, és álmában véletlenül elzárta a levegőt a csecsemő elől. Tehette volna külön kiságyba is, mert volt ilyen a házban, de ő úgy gondolta, együtt aludni jobb.”

Újabb hír járta körbe a sajtót az együtt alvás veszélyéről. És egy hír arról, hogy gombamérgezésben halt meg egy férfi. Hogy mi köze ennek egymáshoz?

"Megint emberéletet követelt a tányérból evés!
Csengerbősön egy asszony közös asztalon terített a családjának, melynek végzetes következménye az apa halála volt. Az adott napon az ebédet a délelőtt szedett erdei gombából készítették, melyet nem vizsgáltattak be. Utóbb szakértők megállapították, hogy a gombapörkölt egyik alapanyaga légyölő galóca volt, és a pörkölthöz adott salátába medvehagyma helyett gyöngyvirágleveleket is szeleteltek. Mindenki rosszul lett, de az amúgy is rossz egészségi állapotú apa nem élte túl az ebéd következményeit. A tányérból evésnek évente több ezer áldozata van, hiszen kerülhet a tányérba üvegszilánk, patkányméreg, beléndek és még sok más veszélyes dolog. Az orvosi kamara fontolgatja, hogy közleményt adjon ki a tányérból evés veszélyeiről."
Hát, ez elég hülyén hangzik, persze, üvölt róla, hogy én találtam ki az imént.