Gyakori, hogy a szülők elégedetten dőlnek hátra az első napokban: milyen jó ez a kisbaba, alig sír, mindig alszik! Persze, vannak nyugodt babák, de a legtöbbször a túlzott aluszékonyság problémákat szül, bajt jelez.

A baba a születés utáni első órában aktív, éber, figyeli a környezetét, lelkesen szopizik, a szülők szemébe néz, szopja az ujját, és mindenféle egyéb kunsztokkal lepi meg a nagyérdeműt. Ám ez után az időszak után mély álomba merül, és csak időnként jelzi, hogy szívesen szopna, mégpedig nagyon finom jelzésekkel. Előfordulhat, hogy a szülők nem veszik észre, hogy a kisbaba "szólt", hiszen sokan azt hiszik, hogy az éhség jele a sírás.

Mit tehet ma egy nő, ha nem tudja szoptatni a gyermekét? Betegség-e a laktációs zavar? Gyógyszernek vagy méregnek számít a tápszer? Kik a szoptatási szaktanácsadók, és mi a munkájuk?

Voltaképp mindenkinek sikerül. De ha valakinek netán mégsem, akkor próbálkoznia kell tovább, hogy rendbe jöjjön minden. Ha pedig - ám erre ne is gondoljunk - nem tud rendbe jönni minden, nyugodtan felírható a tápszer, hiszen ma már nagyszerű termékeket lehet kapni mindenhol. Ezzel a három állítással lehet felrajzolni azt a mintát, ami a szoptatással kapcsolatos szemléletet jelenleg világszerte, így hazánkban is a legszélesebb körben meghatározza. Első pillantásra logikus és zárt, vagyis megnyugtató rendszerről van szó, ha azonban megkapargatjuk, hamar kiderül, hogy egyik állítás sem stimmel igazán.

A baba és a szülő közti kommunikációval kapcsolatban még nagyon sok kérdést nem válaszolt meg a tudomány. A legújabb kutatások arra keresik a választ, miért nyugtatja meg a síró csecsemőt az évezredek óta alkalmazott, és a fejlett világban néhány évtizede újrafelfedezett módszer, a hordozás.

A koraszülött babák szinte az összes időt inkubátorban töltik, pedig van, ahol sokkal jobb helyen lennének: az édesanyjuk testén. Számos kutatás állítja, hogy azok a babák, akiket naponta a szülő mellkasára tesznek, sokkal jobban fejlődnek inkubátorban elhelyezett társaiknál.

Takács Eleonóra és férje három évig vártak kislányuk érkezésére. A várandósság teljesen problémamentes volt, legalábbis az első hat hónapban. A 26. hét környékén azonban hirtelen elkezdett szivárogni a magzatvíz, és mivel Eleonóráék és az orvosok versenyfutása az idővel sikertelennek bizonyult, Bogi alig több mint hat hónaposan meg is született. Testsúlya ekkor 760 gramm volt.