A Lancet új cikksorozata a szoptatásról széleskörű intézkedéseket sürget a szoptatás védelmére és támogatására

2023. február 8-án került sor a The Lancet című tekintélyes folyóiratban megjelent háromrészes cikksorozat bemutatójára, amelynek témája ismét a szoptatás. Míg a 2016-os sorozat elsősorban a szoptatás népegészségügyi jelentőségéről szólt, az új sorozat azt vizsgálja, hogyan vesztegetik el a szoptatás értékeit és erejét a kormányok, illetve a közegészségügy, és hogyan használja ki a nők és gyermekek kiszolgáltatottságát a tápszeripar. A kiadvány egyben rávilágít a legfiatalabbak védelméért viselt kollektív felelősségünkre is.

Világszerte a csecsemők kevesebb mint 50%-át szoptatja az édesanyja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak megfelelően annak ellenére, hogy a szoptatás jótékony hatásait könyvtárnyi szakirodalom támasztja alá.

A szoptatás az ember csecsemő táplálásának és gondozásának biológiai módja, elmaradása káros hatással van mind a gyermek, mind az anya egészségére. A szoptatás nemcsak a kisbaba egészségére és fejlődésére hat pozitívan, hanem az anya egészségi állapotát is jótékonyan befolyásolja rövid és hosszú távon egyaránt. Nem elhanyagolható szempont a szoptatás gazdasági és környezetvédelmi jelentősége sem, ami rávilágít arra, hogy a sikeres szoptatás az egész társadalom érdeke.

A szoptatás kiemelkedő jelentősége miatt a WHO és számos szakmai szervezet azt ajánlja, hogy a csecsemőket kizárólagosan szoptassák életük első 6 hónapjában, majd pedig - a megfelelő hozzátáplálás mellett - folytatódjék a szoptatás kétéves korig vagy azon túl, ameddig az anya és a gyermek kívánják. Ha a közvetlen szoptatás nem lehetséges, a csecsemő táplálására a második legjobb választás az anya saját lefejt teje.
Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, vagy nem elegendő, a csecsemőt donor nő tejjel kell táplálni. Tápszeradás abban az esetben indokolt, ha a csecsemő nem fogyaszthat humán tejet, vagy ha az anya - teljeskörű tájékoztatás után - úgy dönt, hogy tápszert kíván adni a gyermeknek.

A gyakorlatban azonban a szoptatni kívánó anyák számos akadállyal találják magukat szembe: ilyen lehet a megfelelő ismeretek hiánya vagy az ellentmondó információk, a támogatás hiánya a családban vagy az egészségügyi szakemberek részéről, illetve a tápszercégek gátlástalan, hatásvadász marketingje.

Az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlése már 1981-ben határozatba foglalta “Az anyatejet helyettesítő termékek forgalmazásának nemzetközi kódexét”, amelyet kétévente megerősít, illetve - az újabb marketing módszerekre adott válaszul - újabb határozatokkal egészít ki. A Kódex célja a szoptatott és a mesterségesen táplált gyermekek védelme azáltal, hogy az anyatejet és szoptatást helyettesítő termékek promócióját szabályozza. Mivel azonban a Kódex betartása önkéntes, azaz nem ró jogszabályi kötelezettséget a cégekre, a Kódexet a gyártók és forgalmazók nem veszik figyelembe vagy igyekeznek megkerülni, ahol csak tudják. Ilyen módon a kódex-sértések mindennaposak.

A Lancet című folyóiratban a héten megjelent, három-részes sorozat azokat a változatos és rendkívül hatékony stratégiákat veszi górcső alá, amelyekkel a tápszeripar világszerte hallatlan mértékben, folyamatosan növeli termék értékesítésének mértékét, aminek eredményeképpen a globális tápszerpiac értéke 2022-re meghaladta a 72 milliárd dollárt.

Ezeknek a módszereknek a szülők, az egészségügyi szakemberek és a politikai döntéshozók egyaránt célpontjai. A cégek kétes marketing gyakorlataik mellett hatékony lobbi tevékenységet is folytatnak - gyakran kereskedelmi szövetségeken és fedőszervezeteken keresztül - így hatást gyakorolnak a szoptatás védelmére vonatkozó törvények, illetve az élelmiszer-szabványok szigorítására vonatkozó szabályok megalkotására is. De érdekeik sokszor megjelennek a szakmai szervezetek állásfoglalásaiban és protokolljaiban is, mivel a szervezetek vagy a tagok szponzorálása révén befolyásuk itt is érvényesül.

Hatásvadász marketing

A Lancet-sorozat feltárja, hogy a tápszergyártó cégek által alkalmazott módszerek kihasználják a szülők érzelmeit és aggodalmát a gyermekük egészségével és fejlődésével kapcsolatban. Például a kisbaba nyugtalan viselkedése, rendszertelen alvása vagy tartós sírása gyakori oka a tápszeradásnak, mivel a szülők ezeket - az egyébként teljesen normális, életkori jelenségeket - annak a jeleként értelmezik, hogy nem elegendő az anyatej, vagy kisbabájuk beteg, ami miatt speciális tápszerre van szüksége. Ezek az aggodalmak azonban sikeresen kezelhetőek lennének tápszeradás nélkül, ha az anyák és családok megfelelő információt és támogatást kapnának.

A normális, életkori sajátosságok kórosként való beállítása széleskörűen alkalmazott marketing technika, aminek kapcsán a cégek - gyenge tudományos eredmények alapján, kevés bizonyítékkal alátámasztva - azt állítják, hogy termékeik megoldást jelentenek ezekre a jelenségekre, például enyhítik a nyűgösséget, segítenek a kólikán, meghosszabbítják az éjszakai alvást.

Hasonló módon gyakori módszer, hogy a terméknek a gyermek egészségére vagy fejlődésére gyakorolt pozitív hatásokat tulajdonítanak, és a címkéken olyan szavakat használnak, mint például “neuro”, “IQ”, “immuno”, “védelem”, amelyek a magasabb intelligenciára vagy az immunvédelemre utalnak. A szülők gyakran bedőlnek a tudományosnak hangzó szavaknak és a vonzó csomagolásnak, holott ezeket az állításokat a kutatási eredmények nem támasztják alá.

Az utóbbi években a digitális kommunikáció új teret nyitott a cégek számára a célcsoportok elérésére, amely új marketing stratégiák kialakítását is magával hozta. A reklám és a táplálási-gondozási tanácsadás közötti különbség egyre inkább elmosódik. A cégek honlapjain, közösségi oldalain, virtuális csoportjaiban, szülőknek készült mobiltelefon-alkalmazásokba beépített chat-szolgáltatások révén a hét minden napján, éjjel-nappal lehet kérdezni a szakértőktől - akik sokszor egészségügyi végzettségű, ám a cég alkalmazásában álló, fizetett ügynökök. Az anyákkal közvetlen kapcsolatba kerülő ügynökök már a tápszeripar kialakulásának hajnalán hatékonyan győzték meg az anyákat a termékek “kiválóságáról”. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Kódex már a legelső, 1981-es változatában tartalmazta azt a nagyon fontos rendelkezést, miszerint “A kereskedelmi személyzet üzleti minőségében nem kereshet semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatot várandós nőkkel vagy kisgyermekes anyákkal.” A digitális technika új lendületet adott a marketing e hatékony formájának, amit igyekeznek is kihasználni a tápszercégek.

A Lancet-sorozatból kiderül, hogy a tápszeripar online tevékenysége nagyon kevéssé szabályozott.

Egy tavaly márciusban megjelent szakirodalmi áttekintés 95 ország adatait feldolgozó, 153 tanulmány elemzésével arra az eredményre jutott, hogy a Nemzetközi Kódex megszületése óta is világszerte folytatódnak a kódex-sértő marketing gyakorlatok. Vagyis az elmúlt 40 év tapasztalata világosan azt mutatja, hogy az önkéntes Kódex nem elegendő a káros marketing módszerek visszaszorítására. Olyan nemzetközi jogi egyezményre van szükség a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerek forgalmazásáról, ami hathatósan védi a családok egészségét és jóllétét.

Magyarországon a tápszerekről szóló rendeletek szabályozzák az anyatej helyettesítő termékek promócióját. Ezek a jogszabályok azonban rendkívül korlátozottak, és a Kódex rendelkezéseinek csak töredékét emelték törvényerőre. A Kódex nemzeti végrehajtásáról szóló 2022-es WHO/UNICEF/IBFAN-jelentés Magyarországot az „a Kódex bizonyos rendelkezéseit jogszabályba foglalták” csoportba sorolja. A jelentésben Magyarország 32 pontot kapott a maximálisan adható 100-ból. Bőven van tehát még tennivaló ezen a téren hazánkban is.

Tápszerlobbi

A sorozat arra is felhívja a figyelmet, hogy a tápszeriparnak milyen hatalma van a nemzeti politikai döntések befolyásolására, valamint a nemzetközi és nemzeti szabályozási folyamatok akadályozására. A tápszeripar kereskedelmi szövetségek és fedőszervezetek hálózatát hozta létre, amelyek a Kódex és más a szoptatás védelmére irányuló intézkedések ellen lobbiznak. Hogy ez nem csupán összeesküvés elmélet, arra jó példa Dél-Afrika, ahol kilenc évbe telt, mire sikerült a Kódexet a nemzeti jogszabályokba beilleszteni, mivel az iparág lobbizása miatt ez a törekvés számos alkalommal kudarcot szenvedett.

A szerzők rámutatnak arra, hogy a politikai szervezetek befolyásolása mellett a tápszergyártó cégek szakmai szervezeteket finanszíroznak, szponzorált cikkeket publikálnak tudományos folyóiratokban, és közegészségügyi vezetőket kérnek fel tanácsadó testületekbe és bizottságokba, ami elfogadhatatlan összeférhetetlenséghez vezet a közegészségügy területén. Ez - amellett, hogy a tudomány hitelességét kölcsönzi nekik - lehetőséget ad arra, hogy a szakmai szervezetek állásfoglalásainak és útmutatóinak tartalmába beleszóljanak.

Társadalmi szintű változásokra van szükség

Az, hogy az anyák sikeresen szoptassák gyermekeiket, az egész társadalom érdeke és egyben felelőssége is. A sikeres szoptatáshoz elhatározásra, helyes információkra és támogatásra van szükség. A társadalom különböző területein széleskörű intézkedéseket kell tenni ahhoz, hogy az anyák képesek legyenek addig szoptatni, ameddig szeretnének.

Ez az anyatejet és szoptatást helyettesítő termékeket gyártó és forgalmazó cégek káros marketing tevékenységének megszüntetése mellett intézkedéseket követel az egészségügyben, az oktatásban, az egészségpolitika, a törvényalkotás, továbbá a munkahelyek és a helyi közösségek szintjén. Összehangolt stratégiára van szükség ahhoz, hogy a szoptatás védelme, elősegítése és támogatása mindenhol megvalósuljon és a jelenlegi cumisüveg kultúrát felváltsa egy szoptatásbarát társadalom.

"Az a jótanács, hogy a szoptatás a legjobb a csecsemő egészségének, nem sokat ér, ha a nőket nem támogatják abban, hogy megértsék és kezeljék a csecsemő nyűgösségét, vagy ha a szülési szabadságot vagy fizetést nem kapó anyák anyagi kényszerből kénytelenek visszamenni dolgozni."- mondta Dr. Julie Smith, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Népegészségügyi Kutatóintézetének tiszteletbeli docense.

Mivel az egészségügyi szakemberek szakmai tekintélyüknél fogva alapvetően befolyásolják a szülők csecsemőtáplálással és gondozással kapcsolatos döntéseit, kulcsfontosságú, hogy az anya-csecsemő párokkal dolgozó szakemberek kereskedelmi érdekektől független, korszerű elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó képzéseket kapjanak a humán laktáció és szoptatás támogatás témakörében.

A tapasztalt anyatársak - dúlák, önkéntes szoptatási segítők - támogatása szintén sokkal járulhat hozzá a szoptatás sikeréhez.

A nagyközönség körében végzett ismeretterjesztés, illetve a szoptatással kapcsolatos alapvető ismeretek életkornak megfelelő oktatása az óvodáskortól a középiskola végéig segít abban, hogy az új anya magabiztosabban tudja táplálni és gondozni gyermekét, illetve megfelelő támogatást kapjon családtagjaitól és barátaitól is.

Az anyaságvédelmi törvények és juttatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az anya és a csecsemő egysége a szükséges ideig megvalósuljon, illetve - amennyiben az anya úgy dönt, hogy visszatér a munkaerőpiacra - a dolgozó anya minél tovább fenn tudja tartani a tejtermelést és a szoptatást.

Magyarország ebből a szempontból jó helyzetben van a gyermek hároméves koráig kiterjesztett anyasági juttatások révén, és rendkívül fontos, hogy ebből ne vissza-, hanem inkább előrelépések történjenek a jövőben. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a munkahelyek, közintézmények, üzletek, különböző nyilvános, közösségi terek még több lehetőséget nyújtsanak a szoptató anyák számára, megkönnyítve ezzel hétköznapi életüket, beleértve a vásárlást, ügyintézést vagy a barátokkal való találkozást. Az egyik lehetőség erre a bababarát területek kialakítása ezekben az intézményekben.

A cikksorozat szerzői arra szólítják fel a kormányokat, hogy ténylegesen ismerjék el azt a hozzájárulást a nemzetgazdasági növekedéshez, amit a nők fizetetlen gondozási munkája jelent. Becslések szerint világszerte a nők végzik a fizetetlen családi feladatok háromnegyedét - több mint háromszor annyit, mint a férfiak. Egyes számítások szerint ennek a munkának az értéke a GDP egyharmadát is elérheti.

A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése semmiképpen sem jelenthet kényszert. Vannak anyák, akik nem tudnak szoptatni és vannak olyanok is, akik nem szeretnének szoptatni. Kulcsfontosságú, hogy ezek az anyák minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy a lehető legjobb megoldást tudják választani gyermekük táplálására és gondozására, ami az ő egyedi helyzetükben megvalósítható. Elengedhetetlen azonban, hogy a döntésüket teljes körű tájékoztatás alapján hozhassák meg, nem pedig hatásvadász reklámok hatására.

Szerző: Juhászné dr. Kun Judit, IBCLC laktációs szaktanácsadó

A The Lancet-ben megjelent háromrészes cikksorozat innen szabadon letölthető: Lancet: Breastfeeding 2023

A bemutató rendezvény felvétele itt tekinthető meg: Launch of The Lancet 2023 Series on Breastfeeding

Kép: MART PRODUCTION fotója a Pexels oldaláró